2017. április 11., kedd

Alulról

A munkahelyemen az asztalomon ki volt téve az a Pablo Neruda vers, ami nekem a mindent jelentette.
Ezen kívül egy mondat: Az életem az enyém.

Ma letéptem mindkettőt.




És akkor jöjjön a kedvenc versem:

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek
Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié.

2 megjegyzés:

  1. Sztem meríts erőt abból, hogy a jelenlegi élethelyzetet te akartad és nem csak úgy történik veled! Fel a fejjel!!!

    VálaszTörlés