Annyira hiányzik a gyerekem előtti életem...amikor dolgoztam, voltak munkatársaim, emberek, akikkel beszélgethettem, akikkel találkozhattam.
Dolgozhattam, volt fizetésem, pénzem dolgokra.
Dolgozhattam, volt fizetésem, pénzem dolgokra.
Időm magamra, a dolgaimra, énidő, hobbik, bármi, ami én.
Drasztikus nagy változás szülővé válni, 2,5 év után is fáj, hogy már nincs az ami azelőtt.
Ez más. De nem mindig tölt el örömmel, sőt.
A múlt héten annyira kiborultam, hogy (én, aki gyűlölöm a cigit) arra gondoltam, most aztán rá is gyújtanék, csak kiülnék a teraszra aztán néznék a távolba.
Nehéz.
Dolgozni szeretnék végre, érezni azt, hogy én is értek valmihez, hasznos vagyok.
Anya vagyok, igen, de ez nem minden, és igen, nagyon akartam, és igen, nagyon hálás vagyok, de annyira várom már, hogy ez a monotonitás végre megváltozzon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése