Tudok-e még írni?

 

Arra gondoltam a napokban, hogy mi lenne, ha újra írnék.

Olyan hirtelen eltűntem és nem is volt szükségem a blogra, ezért nem is írtam.

Most teszek egy kis életjelet.

Sajnos ismét munka nélkül vagyok, bár remélem nem sokáig már.

A múlt héten egyik nap elmentem a városi nagy könyvtárba, volt egy kis listám könyvekről, amiket el akarok olvasni, sajnos a legfontosabb épp nem volt bent, feliratkoztam rá és, hogy ezt megtehessem szóba kellett elegyednem egy épp ott lévő kedves könyvtáros hölggyel, aki nagyjából korombéli volt.

Kedves volt, nagyon nyitott és zárkózott is egyszerre.

Érdekes volt, mert a jelleméből egyből levágtam, hogy introvertált, kissé félszeg típus, de aztán felém valahogy olyan nyitott lett azonnal.

Olyan jó volt beszélgetni vele, még ha csak pár szót is, ebből is látszik, hogy mennyire nem ér mostanában semmilyen inger (munkahely hiányában), hogy miután hazajöttem olyan kellemes érzés maradt bennem, hogy beszélgettem valakivel, ráadásul képzeljétek, nem ismerte Edith Eva Eger-t - ezen mondjuk kissé meglepődtem, de empatikus ember lévén nem mutattam ki, hiszen ő sem ismerhet mindenkit, hiszen én sem.

De amúgy én sem változtam. 

Továbbra is egy szorongó ember vagyok, most már felismerten alacsony önértékeléssel, apukámmal épp összeveszésben lévő, kislányát iszonyúan imádó anyuka, aki nagyon szeretné ha az élete karrier része is kikerekedne végre.

De igen...egészség legyen, mert ha az nincs, semmi nincs.