Ha minden jól megy

Ha minden jól megy, az egyetlen dolgot megkaphatom az életben, az egyetlent, ami jelenleg rajta van a bakancslistámon...

Ez pedig mindösszesen annyi, hogy ott vagyok a lakásomban és valaki felcsönget, aki az idejét arra szánja, hogy engem meglátogat.
Hogy valaki felcsönget hozzám és én ajtót nyitok neki.
(Ez a valaki még nem létezik, de bízom benne, hogy egyszer fog.)

Az életem az enyém.

Újra jelentkezem

Sziasztok,

jött egy gondolat, hogy írjak magamról kicsit.

Nagyon sokszor gondoltam rá, de nem volt hozzá kedvem, most valamiért van.

Minden a régi velem, pár dolog azonban változott.

Volt olyan, hogy kórházba kerültem egy agyi MR vizsgálat erejéig.

Ez segített abban, hogy az addig felhalmozódott kb. öt problémámból kapásból hármat leadjak. És ez sikerült.

Október végén történt. Nagyjából a hatodik estém töltöttem ugyanúgy.

Munka alatt folyamatosan az öt megoldatlan probléma járt a fejemben. Hazaértem, megfőztem, jól bezabáltam (szó szerint) aztán szomorkodás, este önsegítő könyvek olvasása, majd sírás. 
De olyan sírás, hogy semmi szipogás, ilyesmi, csak könnyezés folyamatosan. Megyek este pisilni, közben folyik a könnyem, folytatom az alvás előtti fogmosással, közben folyik a könnyem.

És ez ment minden este.

Aztán egyik nap reggel a munkahelyemen éreztem egy furcsa villanást balról és olyan rossz közérzet fogott el. Belenéztem a kis tükrömbe és azt láttam, hogy a bal pupillám kétszer akkora, mint a jobb.

Aztán pár pillanat múlva elmúlt, és ez a nap folyamán még vagy háromszor megismétlődött.

Azonnal elkezdtem sírni és aggódni magamért, és ebben a pillanatban azt éreztem, hogy végre magammal is foglalkoznom kell, egy pillanatra sem zavart már az öt problémám, azt vettem észre, hogy a hülye gondjaim miatt magamra semmit nem figyeltem, csak öltem a testem folyamatosan.

A lényeg az, hogy aztán orvoshoz mentem és megcsinálták ezt a vizsgálatot, nem találtak semmit és remélem valóban nincs is semmi bajom.

De ez ráébresztett arra, hogy fejezzem be a marcangolást.

Az első dolog, amit elhatároztam, hogy elfogadom, hogy anyukám meghalt.

A másik két dologról nem szeretnék írni, de azokat is azonnal "leadtam".

Azóta egyszer sem sírtam.

Elfogadtam, hogy anyukám meghalt. Ha néha elkezdenék elszontyolodni, nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy sírjak.

Erős vagyok, jobban vagyok...ez kellett nekem, ahhoz, hogy ide jussak végre.

Remélem tényleg nincs semmi agydaganat meg ilyenek, és ezt úgy fogtam fel, hogy a szervezetem jelzett, hogy vegyem észre magam, vigyázzak  magamra, magammal törődjek.

(Most folyamatban van egy lakás alkudása is, erről majd csak akkor írok, ha esetleg sikerül.)

Nagyvonalakban

Mostanában történt vagy történni fog:

• múlt héten kolléganőm unokáját kézen fogva vezettem a munkahelyem udvarán egy aznapra odaszegődött kiscicához - nem is tudom melyik volt a cukibb, a kisfiú, aki nem akarta elengedni a kezem vagy a cica, aki annyira hálás volt néhány pillanatnyi törődésért
• ma pedig egy 6 hónapos kisfiút dajkálhattam szintén a munkahelyemen...
• holnap délután könyvtárba megyek, visszaviszem a Yalom könyvet is, a harmadikat - ezt már soknak találtam, később újra kiveszem, de most valami más kell
• elolvastam egy érdekes kis regényt is, a címe: A hű asszony, meg a rossz nő - a vége igencsak meglepett, de nagyon élveztem olvasni 
• sütöttem sajtos pogácsát szombat délután
• vasárnap este fürdés után kitaláltam, hogy akkor most a legalkalmasabb (nem) az idő, hogy süssek egy gyors almás pitét, meg is sütöttem, cukor nélkül, ma azt vittem magammal reggelire
• vettem két - nagyon én vagyok - sálat és imádkozom egy kis ősziesebb időért végre, hogy ne csak a szekrényemben pompázzanak, hanem végre hordhassam is őket
• nagyon nem bírom ezt a meleget, az irodában még most is eléggé meleg van, de én már olyan nagyon vágyom arra, hogy csendesebb, lehangolóbb, borús, gondolkodós idő legyen, hogy amikor ha egy picit néha kisüt a nap, mindenki elmosolyodjon, hogy de szépen süt
• szombaton fodrászhoz megyek, már nagyon megnőtt a hajam és esedékes egy hennázás is, szándékosan a vágás utánra időzítettem, ha rövidebb lesz könnyebben is boldogulok majd vele (Egyébként most már egy éve használom a hennát, havonta szoktam megcsinálni, van cuki hennázós bugyim, pólóm, felsőm és gatyóm, meg egy törölköző is. Nagyon nem szeretem egyébként csinálni, mert magamnak egyedül elég nehéz, de utána mindig egy hősnek érzem magam.)
• A Love story-t még nagyon kiskamasz koromban láttam először, mindig leköt, szomorúsága ellenére is, ma leadták a folytatását, az Oliver története címűt, felvettem, majd meg szeretném nézni.
• arról nem szeretnék írni, mennyire hiányzik drága édesanyám, de le kellett írnom ide a végére, mert kitölti minden napomat a gondolat, hogy mennyire nagyon szeretem őt és időnként még most is megijedek, mikor bevillan, hogy ez tényleg végleges, és soha többé nem ölelhetem át...

       szeretlek anyukám...

Szerethető

Hogy lehetne kiölni belőlem ezt a szart, hogy úgy gondolom engem nem lehet szeretni, főleg, hogy lányok nem tudnak szeretni.

Annyira nagyon szeretnék barátnőt, mégsem tudom magam átadni a dolognak és mondjuk elhívni magamhoz egy kedves munkatársam, mert azt gondolom nincs is kedve eljönni és biztos tök ciki az egész.

Mintha önmagam ellensége lennék.

Olvasok

Most nincs olyan hangulatom, hogy a dolgaimról írjak, de megnyugtatok mindenkit, megvagyok, jól vagyok.

Épp szabadságon vagyok és voltam ismét a könyvtárban, varrtam néhány párnahuzatot most meg leülök kicsit olvasni, hogy tetszeni fog-e, majd kiderül.

Pszichológusnál utoljára

Tegnap este voltam nála ismét és megbeszéltem vele, hogy úgy néz ki utoljára mentem.

Nincs már szükségem rá, de azért nagyon hasznosnak érzem ezt a néhány alkalmat amit elbeszélgettünk.

Ismét pityeregtem egy kicsit, nagyon itt van bennem  erősen anyukám hiánya, néhány hete felerősödött bennem, de azt mondta  a pszichológus, hogy nagyon jó helyen állok ebben a gyászban, és én is így érzem.

Elolvastam a Yalom könyvet és nagyon tetszett, hogy abban is az élet megváltoztatásáról volt szó.

Most kihoztam a könyvtárból egy új könyvét az írónak, bár picit most pihentetni akarom ezt a vonalat ezért hoztam ki néhány könnyedebb, limonádé könyvet is, de egyik sem köt le...

Ez elszomorít, mert úgy látszik nagyon keskeny az a sáv, amiről én szívesen olvasok.

A héten láttam egy érdekes filmet is, Pál Adrienn volt a címe, nagyon magával ragadott a vontatott, lelassított tempó, imádom az ilyen filmeket, bár nem egy vidám film volt, de nagyon valóságos.

Amúgy keresgélem a lakásokat. Jelenleg ez az egyetlen célom.

Arról, hogy szomorú vagyok

Esténként olvasok, ami mindig jó.

De most is itt ülök a munkahelyemen és csak várhatom,hogy elteljen a munkanap és olvashassak (a Yalom könyvet, amit nagyon élvezek).

Végtelenül szomorú lettem este, amikor egy barátommal beszélgettem,aki 30 éves, van egy testvére, szülei -és mesélte, hogy a hétvégén így négyesben a család elutazik nyaralni.

És én úgy éreztem, megnyílik alattam a föld,nekem már nincs családom, milyen szerencsés ő,hogy egy ilyen élményben lehet része.

Apukámmal sajnos kissé megromlott a viszonyom,nem akarom leírni, mi az oka, elég annyi hozzá, hogy már nem érzem azt, hogy lenne mögöttem család.

Remélem ebből az állapotból csak fentebb tudok kerülni.

forrás