Alulról

A munkahelyemen az asztalomon ki volt téve az a Pablo Neruda vers, ami nekem a mindent jelentette.
Ezen kívül egy mondat: Az életem az enyém.

Ma letéptem mindkettőt.

És akkor jöjjön a kedvenc versem:

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni, Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié.

Most

Most nem olyan jó.
Magányos vagyok.
Folyton azt lesem, hogy írjon valaki, hogy valakinek fontos legyek.

Nincs még lakás, nem tudom hova költözöm és azt sem, lesz-e  valaha olyan fiú, akit szerethetek úgy, hogy közben ő is szeret engem.

(Nem szeretnék rosszindulatú kommenteket, (kell még az is púpnak a hátamra) csak le akartam ezt írni, mert ha leírom, máris jobb - nem.)

Helyzetjelentés

Eladtam a házrészem a páromnak, zajlik az ügy és ezzel együtt keresgettem ugyebár lakást, amit megvennék.

Végül a tulajdonos nem várt rám, jött egy készpénzes vevője, így nem lesz pokoli meleg tetőtéri lakásom, amit nem is bánok.

De még nem tudom hova költözöm, de van időm, a kapcsolatunk teljesen jó, ahhoz képest, ami van.

Nem ez a lényeg, hanem az, hogy annyira jó, hogy ilyen nyugalomban le tud zajlani ez az ügy, mindenki azt hiszi tányérokat törünk otthon, pedig nem, sőt, harmónia van, de mindketten vágyakozva tekintünk előre az új életeinkre...vagyis főleg én, ő nem annyira szeretne új életet.

De mivel az életem az enyém, úgy döntöttem, kihúzom magam alól a szőnyeget és önálló életbe kezdek egy 10, most pedig egy 8 éves hosszú kapcsolat után, először egyedülállóan.

Járok aerobicra és minden nap keresem az apró örömöket.

Szóval most minden jó végülis.

Ha minden jól megy

Ha minden jól megy, az egyetlen dolgot megkaphatom az életben, az egyetlent, ami jelenleg rajta van a bakancslistámon...

Ez pedig mindösszesen annyi, hogy ott vagyok a lakásomban és valaki felcsönget, aki az idejét arra szánja, hogy engem meglátogat.
Hogy valaki felcsönget hozzám és én ajtót nyitok neki.
(Ez a valaki még nem létezik, de bízom benne, hogy egyszer fog.)

Az életem az enyém.

Újra jelentkezem

Sziasztok,

jött egy gondolat, hogy írjak magamról kicsit.

Nagyon sokszor gondoltam rá, de nem volt hozzá kedvem, most valamiért van.

Minden a régi velem, pár dolog azonban változott.

Volt olyan, hogy kórházba kerültem egy agyi MR vizsgálat erejéig.

Ez segített abban, hogy az addig felhalmozódott kb. öt problémámból kapásból hármat leadjak. És ez sikerült.

Október végén történt. Nagyjából a hatodik estém töltöttem ugyanúgy.

Munka alatt folyamatosan az öt megoldatlan probléma járt a fejemben. Hazaértem, megfőztem, jól bezabáltam (szó szerint) aztán szomorkodás, este önsegítő könyvek olvasása, majd sírás. 
De olyan sírás, hogy semmi szipogás, ilyesmi, csak könnyezés folyamatosan. Megyek este pisilni, közben folyik a könnyem, folytatom az alvás előtti fogmosással, közben folyik a könnyem.

És ez ment minden este.

Aztán egyik nap reggel a munkahelyemen éreztem egy furcsa villanást balról és olyan rossz közérzet fogott el. Belenéztem a kis tükrömbe és azt láttam, hogy a bal pupillám kétszer akkora, mint a jobb.

Aztán pár pillanat múlva elmúlt, és ez a nap folyamán még vagy háromszor megismétlődött.

Azonnal elkezdtem sírni és aggódni magamért, és ebben a pillanatban azt éreztem, hogy végre magammal is foglalkoznom kell, egy pillanatra sem zavart már az öt problémám, azt vettem észre, hogy a hülye gondjaim miatt magamra semmit nem figyeltem, csak öltem a testem folyamatosan.

A lényeg az, hogy aztán orvoshoz mentem és megcsinálták ezt a vizsgálatot, nem találtak semmit és remélem valóban nincs is semmi bajom.

De ez ráébresztett arra, hogy fejezzem be a marcangolást.

Az első dolog, amit elhatároztam, hogy elfogadom, hogy anyukám meghalt.

A másik két dologról nem szeretnék írni, de azokat is azonnal "leadtam".

Azóta egyszer sem sírtam.

Elfogadtam, hogy anyukám meghalt. Ha néha elkezdenék elszontyolodni, nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy sírjak.

Erős vagyok, jobban vagyok...ez kellett nekem, ahhoz, hogy ide jussak végre.

Remélem tényleg nincs semmi agydaganat meg ilyenek, és ezt úgy fogtam fel, hogy a szervezetem jelzett, hogy vegyem észre magam, vigyázzak  magamra, magammal törődjek.

(Most folyamatban van egy lakás alkudása is, erről majd csak akkor írok, ha esetleg sikerül.)

Nagyvonalakban

Mostanában történt vagy történni fog:

• múlt héten kolléganőm unokáját kézen fogva vezettem a munkahelyem udvarán egy aznapra odaszegődött kiscicához - nem is tudom melyik volt a cukibb, a kisfiú, aki nem akarta elengedni a kezem vagy a cica, aki annyira hálás volt néhány pillanatnyi törődésért
• ma pedig egy 6 hónapos kisfiút dajkálhattam szintén a munkahelyemen...
• holnap délután könyvtárba megyek, visszaviszem a Yalom könyvet is, a harmadikat - ezt már soknak találtam, később újra kiveszem, de most valami más kell
• elolvastam egy érdekes kis regényt is, a címe: A hű asszony, meg a rossz nő - a vége igencsak meglepett, de nagyon élveztem olvasni 
• sütöttem sajtos pogácsát szombat délután
• vasárnap este fürdés után kitaláltam, hogy akkor most a legalkalmasabb (nem) az idő, hogy süssek egy gyors almás pitét, meg is sütöttem, cukor nélkül, ma azt vittem magammal reggelire
• vettem két - nagyon én vagyok - sálat és imádkozom egy kis ősziesebb időért végre, hogy ne csak a szekrényemben pompázzanak, hanem végre hordhassam is őket
• nagyon nem bírom ezt a meleget, az irodában még most is eléggé meleg van, de én már olyan nagyon vágyom arra, hogy csendesebb, lehangolóbb, borús, gondolkodós idő legyen, hogy amikor ha egy picit néha kisüt a nap, mindenki elmosolyodjon, hogy de szépen süt
• szombaton fodrászhoz megyek, már nagyon megnőtt a hajam és esedékes egy hennázás is, szándékosan a vágás utánra időzítettem, ha rövidebb lesz könnyebben is boldogulok majd vele (Egyébként most már egy éve használom a hennát, havonta szoktam megcsinálni, van cuki hennázós bugyim, pólóm, felsőm és gatyóm, meg egy törölköző is. Nagyon nem szeretem egyébként csinálni, mert magamnak egyedül elég nehéz, de utána mindig egy hősnek érzem magam.)
• A Love story-t még nagyon kiskamasz koromban láttam először, mindig leköt, szomorúsága ellenére is, ma leadták a folytatását, az Oliver története címűt, felvettem, majd meg szeretném nézni.
• arról nem szeretnék írni, mennyire hiányzik drága édesanyám, de le kellett írnom ide a végére, mert kitölti minden napomat a gondolat, hogy mennyire nagyon szeretem őt és időnként még most is megijedek, mikor bevillan, hogy ez tényleg végleges, és soha többé nem ölelhetem át...

       szeretlek anyukám...

Szerethető

Hogy lehetne kiölni belőlem ezt a szart, hogy úgy gondolom engem nem lehet szeretni, főleg, hogy lányok nem tudnak szeretni.

Annyira nagyon szeretnék barátnőt, mégsem tudom magam átadni a dolognak és mondjuk elhívni magamhoz egy kedves munkatársam, mert azt gondolom nincs is kedve eljönni és biztos tök ciki az egész.

Mintha önmagam ellensége lennék.