Annak ellenére kell előre tekintenem, hogy szombaton nagymamám is meghalt (anyukám anyukája).
Nem, nem kell értem aggódnotok, jól vagyok, az élet igazán megtépáz mostanában, de túl kell lennem ezen is.
Apukám hívott telefonon, hogy közölje ezt az újabb rossz hírt.
Letettem a telefont, és épp kezdtem volna nagyon elkeseredni, de tudtam, hogy azzal magamnak is ártok.
És akkor bevillant, hogy anyukám és nagymamám is mindig sütött...
Így aztán nekiálltam sütit sütni, kerestem egy új receptet a neten, felkötöttem a kis kötényemet, előszedtem a hozzávalókat és nagy nyugalomban nekikezdtem.
Nagyon jó volt, így áldoztam az emlékének, az emléküknek, anyai ágamon én vagyok már csak a nő a családban, nekem kell továbbvinnem ezt a sütisütős dolgot, és szívesen teszem is, mostantól minden hétvégén sütök sütit, közben rájuk gondolva és arra, hogy milyen büszkék lennének rám.
Remélem a blogot tudom azért folytatni jobb hírekkel is, én is nagyon örülnék már neki.
