Ááá

Egészen jó  napom volt addig, amíg meg nem érkeztek a szüleim, és vártam is őket, de eléggé felidegesítettem magam miattuk.
Még a híres mondat is elhangzott: "Te hülye vagy kislányom."
És most annyira felmérgesedtem, hogy kezdem azt hinni az általuk vélt defektem valahogy tőlük eredhet.
Én tudom, hogy nincs velem semmi baj, csak ők nem értenek meg, nem is érdekel, hogy nem értenek meg, csak hagyjanak békén és ne próbáljanak meg irányítani, és ne szóljanak bele egy mondattal se az életembe.
Abba az életbe, amit ők adtak, abba az életbe, amit én nem kértem, és nem is adok tovább senkinek, hogy ne járjon úgy, mint én.

Amikor olyan szar a kedvem, hogy

már azzal sem törődök, hogy szar a kedvem, és nem érdekel semmi.

Optimistán tekintek előre

Még van egy pár napom a határozott szerződésem végéig. Folyamatban van a lány betanítása, egész jól megy, úgy néz ki, sinen van ilyen szempontból minden.

Még nem találtam állást, esténként hazaérek, főzök, elpakolok, kicsit kávézgatok, majd nekiállok a keresésnek. De egész nyugodt vagyok ahhoz képest, hogy nem tudom milyen munkát találok majd.

Valamiért nem aggódok most ezen.

Mindig volt valahogy az életem.

Mindig volt munkám, egyszer talán még olyat is találok, amit még egy kicsit kedvelek is. 

Az mekkora jó dolog lenne...

Legalább annyira , mintha egy jövendő főnököm azt éreztetné, hogy jó munkaerő vagyok és megbecsülne.

Szerintem akkora buli a munkahelyváltás, mert egy változás mindig új dolgot hoz, és miért ne lehetne ez az új dolog, akár még pozitív is.

(pedig a kávét már rég megittam, ezek az optimista gondolatok nem a kávénak köszönhetőek)

Reggeli az ágyban

Milyen jó dolog is az ágyban reggelizni...

Ma éjszaka egyedül aludtam, mert párom egy rendezvényen volt, így aztán nem volt túl jó éjszakám, csak forgolódtam, és minden kis zajra felfigyeltem.

Jó sokáig aludtam,  és a szendvicsemet az ágyban ettem, már csak a kávét kéne megfőzni.

Akkora a forróság odakint, hogy egész nap ki se dugom az orrom a házból, de idebent is sok izgalom van ám! Sok könyv, ami elolvasásra vár, és délután főznöm is kell.

Ha hazaérek

ma a munkából, lerúgom a szandált, felcsatolom a hajam, és neki is állok takarítani fürdőszobát, wc-t, konyhát, majd mosok, teregetek, virágot locsolok, és még a varrógépemhez is odaugrok...
Csak érjek haza :)

Munkába indulás előtt

tegnap először reggeliztem az utóbbi több, mint 2 hónap alatt.
Mert eddig nem tudtam, nem volt étvágyam.
Még kávét is főztem, és olyan pozitív gondolatokkal pattantam a hatására a biciklire, hogy hú.
De ez hamar elmúlt persze.

Kiskorom óta

imádom a macskákat. De nem csak úgy kicsit, hanem nagyon. És mekkora szerencsém van, hogy a párom is macskabolond, akárcsak apukám.
Van egy cicánk tavaly óta. Mindig dögönyözöm - nem szereti.
Pici macska kora óta velünk van, kiskorában imádtam a kismacska szagát, néha még most is beleszagolok a buksijába.
És az a legjobb, bármikor, ha rossz kedvem van, csak megkeresem az udvaron és behozom.
A látványa is megnyugtat, nem beszélve a dorombolásáról...

Jól van na... az ágyra is fel szoktam tenni...

Milyen megnyugtató

este ülni az ágyon és hallgatni az esőt.
Imádom, megnyugtat.
Sokan vagyunk ezzel így, ti is szeretitek?

Én nagyon szeretem

a konyhám mindig rendben tartani. Imádom az egészet, ahogy van.
De amikor néha ránézek a 6 db székre, ami körbeveszi a hatalmas konyhaasztalt, összeszorul a szívem, hogy ezeken a székeken soha nem fog ülni gyerek. Mármint a sajátom.
Pedig nagyon tetszene neki is a konyha...

Ha valakit érdekelnének a részletek:
Párommal mi nem szeretnénk gyereket,ebben egyeztünk meg.
Mégis mikor mostanában mindenkinek gyermeke lesz a csekélyke mennyiségű ismerőseim körében, azért nem vagyok felhőtlenül boldog, hogy én ezt nem élhetem át.

Pihenni

sosem tudok hétvégén sem.
De én vagyok az oka, meg a  a háztartás persze.

Csak akkor vagyok nyugodt, ha minden rendben van körülöttem.
Ha szép a kert, ha megfőztem az ebédet, ha elmosogattam, ha kiteregettem, ha hajat mostam...és így tovább.

Úgyhogy tegnap felkaptam a bikinimet, és füvet is vágtam a tűző napon, ami után locsolnom is kellett. Mindezt kapálás követte. És délelőtt pizzát is sütöttem.
De minden olyan szép most, még oregánót és kakukkfüvet is ültettem a rozmaring mellé  az este.

Ma pedig csirkepörköltet főztem, és mivel szombaton megittam a sört, mára már csak odaképzelem, hogy a pohár hideg víz valójában citromos sör.

El kell döntenem, hogy

mit kezdjek magammal.
Ha letelik az egy hónap a melóból, mehetek szélnek világnak. Vár rám újra a munkakeresés.
Mit szeretnék csinálni?

Visszahúzódó, introvertált személyiség vagyok, nem vágyom olyan munkahelyre, ahol sokan vannak.

Szeretek varrni. Benne van a zsigereimben. Drága nagymamáim, mindketten varrónők.
És én tudok varrni. Csak már egy ideje nem csinálom, mert mindig rossz a kedvem.
Jó lenne leülni, és varrni egy új patchwork asztalterítőt...

Egy pindurkával

pozitívabb a helyzet.
Ugyanis szerdán felmondtam...
Nincs még semmi más helyette, csak innen elmenjek, ez a lényeg.
Viszont a szerződésem határozott és be is kell tanítanom a következő szerencsétlen  emberkét, ezért még 1 hónapig dolgoznom kell...ami nem lesz könnyű, de az lebeg a szemem előtt, hogy utána vége lesz.
És most kicsit pozitívabban állok hozzá a jövőhöz.