Sziasztok,
jött egy gondolat, hogy írjak magamról kicsit.
Nagyon sokszor gondoltam rá, de nem volt hozzá kedvem, most valamiért van.
Minden a régi velem, pár dolog azonban változott.
Volt olyan, hogy kórházba kerültem egy agyi MR vizsgálat erejéig.
Ez segített abban, hogy az addig felhalmozódott kb. öt problémámból kapásból hármat leadjak. És ez sikerült.
Október végén történt. Nagyjából a hatodik estém töltöttem ugyanúgy.
Munka alatt folyamatosan az öt megoldatlan probléma járt a fejemben. Hazaértem, megfőztem, jól bezabáltam (szó szerint) aztán szomorkodás, este önsegítő könyvek olvasása, majd sírás.
De olyan sírás, hogy semmi szipogás, ilyesmi, csak könnyezés folyamatosan. Megyek este pisilni, közben folyik a könnyem, folytatom az alvás előtti fogmosással, közben folyik a könnyem.
De olyan sírás, hogy semmi szipogás, ilyesmi, csak könnyezés folyamatosan. Megyek este pisilni, közben folyik a könnyem, folytatom az alvás előtti fogmosással, közben folyik a könnyem.
És ez ment minden este.
Aztán egyik nap reggel a munkahelyemen éreztem egy furcsa villanást balról és olyan rossz közérzet fogott el. Belenéztem a kis tükrömbe és azt láttam, hogy a bal pupillám kétszer akkora, mint a jobb.
Aztán pár pillanat múlva elmúlt, és ez a nap folyamán még vagy háromszor megismétlődött.
Azonnal elkezdtem sírni és aggódni magamért, és ebben a pillanatban azt éreztem, hogy végre magammal is foglalkoznom kell, egy pillanatra sem zavart már az öt problémám, azt vettem észre, hogy a hülye gondjaim miatt magamra semmit nem figyeltem, csak öltem a testem folyamatosan.
A lényeg az, hogy aztán orvoshoz mentem és megcsinálták ezt a vizsgálatot, nem találtak semmit és remélem valóban nincs is semmi bajom.
De ez ráébresztett arra, hogy fejezzem be a marcangolást.
Az első dolog, amit elhatároztam, hogy elfogadom, hogy anyukám meghalt.
A másik két dologról nem szeretnék írni, de azokat is azonnal "leadtam".
Azóta egyszer sem sírtam.
Elfogadtam, hogy anyukám meghalt. Ha néha elkezdenék elszontyolodni, nem engedem meg magamnak azt a luxust, hogy sírjak.
Erős vagyok, jobban vagyok...ez kellett nekem, ahhoz, hogy ide jussak végre.
Remélem tényleg nincs semmi agydaganat meg ilyenek, és ezt úgy fogtam fel, hogy a szervezetem jelzett, hogy vegyem észre magam, vigyázzak magamra, magammal törődjek.
(Most folyamatban van egy lakás alkudása is, erről majd csak akkor írok, ha esetleg sikerül.)