Most, hogy három hete beugrottam a könyvtárba újra, már az ötödik könyvet olvasom, illetve fogom elkezdeni ma este.
Amit tegnap befejeztem, az Edith Eva Eger könyve, a A döntés volt, és mit mondjak, a közepét nagyon nagyon élveztem, az elejét kevésbé, túlzottan empatikus ember vagyok, nagyon rossz volt olvasni időnként.
De azt hiszem előrébb nem lettem a gyászban, de a könyv olvasása közben elég sokszor sírtam (ami ha jól emlékszem, még soha nem fordult elő máskor), amikor anyukájáról írt, szinte folyton sírtam.
Éjszaka befejeztem, lehajtottam a fejem a párnára és csak nyeltem a könnyeim.
De olvasni annyira jó, és mostanában nagy szükségem van rá, meg az egyedüllétre is, valahogy kicsit elszigetelődtem az emberektől.
