Sírva megölelni azt az embert, akiről biztosan azt gondoltam, hogy meg fog halni.
Ma találkozhattam újra azzal az ismerősömmel, akiről nemrég írtam, hogy mennyire beteg lett egyik pillanatról a másikra, végül pedig szerencsésen meggyógyult.
Ma találkoztam vele.
Már a hozzá vezető úton elkapott a sírás, és amikor bementem hozzá, szinte beszélni sem tudtam csak remegtem meg sírtam.
De ez olyan élmény volt, amiről nem is lehet szavakkal beszélni, mert még azóta is a hatása alatt vagyok az egésznek, soha nem éreztem még ilyet, életemben most ért először ilyen érzés.
Hiszen, ha valakim meghalt, az mindig végleges esemény volt, akkor az ennyi volt.
De most, hogy egy ilyen "meg fog halni élmény" után újra megölelhettem valakit...nincsenek szavaim...katartikus, csodálatos.
Ma nagyon rossz kedvvel kezdtem a napom, de ezután a találkozó után, csordultig van a szívem örömmel és minden gondom tovaszállt.
