2015. február 5., csütörtök

Szatyor

Régóta szatyorban élek, micsoda életek vannak az enyémhez képest...
Nem, nem jók...rosszak...

Nekem mindenem megvan, és munkám is van, minden kezd egyenes lenni, lassan tavaszodik is...
Csak ne érezném azt, hogy az ember mellett elszalad az élet és minden napján a hétvégét várja, aztán mindig azt hiszi a dolgok boldoggá teszik, de nem.
Csak pillanatnyi örömök vannak, azokért kell élni.


Ha újrakezdhetném az életem, rengeteg időt töltenék a szüleimmel és a bátyámmal.
Jobban tanulnék a suliban, hogy jobb jegyeim legyenek, nagyobb legyen az önbizalmam, sugározzam magamból azt, hogy hiszek magamban.

De ha egy dolgot kívánhatnék, az az lenne, hogy egy napig szeretném magam látni kívülről, milyen ember vagyok, milyennek látnak mások, milyen tulajdonságokat sugárzok, jó ember vagyok-e.



2 megjegyzés:

  1. Ezen sokat gondolkodom én is:)

    VálaszTörlés
  2. Ezen én is sokat szoktam gondolkodni és eszembe is jutott az egyik kedvenc versem, mert olyan igazán megfogalmazza ezt az érzést:

    Végh György: Kíváncsiság

    Jó volna egyszer más ember szemével
    megnézni-látni kívülről magam:
    mert érdekelne, hogy ki és miféle
    az, akié a szájam és hajam,
    hogy ki az, ki a szívem bitorolja,
    aki használja lábam és kezem,
    ki minden szervem elkoptatja sorra,
    aki feléli lassan életem?

    Vajjon tudnék-e lenni jó barátja?
    Irigyelném-e titkon életét?
    Mit váltana ki belőlem halála?
    Örülnék-e vagy könnyet ejtenék?
    Jó volna egyszer más ember szívével
    érezni ezt halálos komolyan.

    Jó volna egyszer más ember szemével
    pártatlanul megnézni önmagam.

    VálaszTörlés