- múlt héten kolléganőm unokáját kézen fogva vezettem a munkahelyem udvarán egy aznapra odaszegődött kiscicához - nem is tudom melyik volt a cukibb, a kisfiú, aki nem akarta elengedni a kezem vagy a cica, aki annyira hálás volt néhány pillanatnyi törődésért
- ma pedig egy 6 hónapos kisfiút dajkálhattam szintén a munkahelyemen...
- holnap délután könyvtárba megyek, visszaviszem a Yalom könyvet is, a harmadikat - ezt már soknak találtam, később újra kiveszem, de most valami más kell
- elolvastam egy érdekes kis regényt is, a címe: A hű asszony, meg a rossz nő - a vége igencsak meglepett, de nagyon élveztem olvasni
- sütöttem sajtos pogácsát szombat délután
- vasárnap este fürdés után kitaláltam, hogy akkor most a legalkalmasabb (nem) az idő, hogy süssek egy gyors almás pitét, meg is sütöttem, cukor nélkül, ma azt vittem magammal reggelire
- vettem két - nagyon én vagyok - sálat és imádkozom egy kis ősziesebb időért végre, hogy ne csak a szekrényemben pompázzanak, hanem végre hordhassam is őket
- nagyon nem bírom ezt a meleget, az irodában még most is eléggé meleg van, de én már olyan nagyon vágyom arra, hogy csendesebb, lehangolóbb, borús, gondolkodós idő legyen, hogy amikor ha egy picit néha kisüt a nap, mindenki elmosolyodjon, hogy de szépen süt
- szombaton fodrászhoz megyek, már nagyon megnőtt a hajam és esedékes egy hennázás is, szándékosan a vágás utánra időzítettem, ha rövidebb lesz könnyebben is boldogulok majd vele (Egyébként most már egy éve használom a hennát, havonta szoktam megcsinálni, van cuki hennázós bugyim, pólóm, felsőm és gatyóm, meg egy törölköző is. Nagyon nem szeretem egyébként csinálni, mert magamnak egyedül elég nehéz, de utána mindig egy hősnek érzem magam.)
- A Love story-t még nagyon kiskamasz koromban láttam először, mindig leköt, szomorúsága ellenére is, ma leadták a folytatását, az Oliver története címűt, felvettem, majd meg szeretném nézni.
- arról nem szeretnék írni, mennyire hiányzik drága édesanyám, de le kellett írnom ide a végére, mert kitölti minden napomat a gondolat, hogy mennyire nagyon szeretem őt és időnként még most is megijedek, mikor bevillan, hogy ez tényleg végleges, és soha többé nem ölelhetem át...
szeretlek anyukám...
