Hogy lehetne kiölni belőlem ezt a szart, hogy úgy gondolom engem nem lehet szeretni, főleg, hogy lányok nem tudnak szeretni.
Annyira nagyon szeretnék barátnőt, mégsem tudom magam átadni a dolognak és mondjuk elhívni magamhoz egy kedves munkatársam, mert azt gondolom nincs is kedve eljönni és biztos tök ciki az egész.
Mintha önmagam ellensége lennék.
Hát egyszerűen :D csak az kell eszedbe jusson, hogy ha nem jön össze akkor a barátnőid száma ugyanannyi marad mint előtte. Ellenben ha igen, akkor egyel több barátnőd lesz. Szóval semmit se veszítesz ha visszautasítanak.
VálaszTörlésNekem az szokott lenni a bajom, hogy nem látom értelmét a barátkozásnak :( Majdnem mind mással vannak elfoglalva mint én (smink, gyerek, ruhák, "női" autók, pletykák, "női" filmek, "plüss" kutyák) egyszerűen nincs közös beszélgetési téma, és az meg olyan, hogy minek erőltetni, úgysem fog kialakulni semmi.
Ha a kolleganovel tenyleg egy huron pendultok, akkor ragadd meg az alkalmat!
VálaszTörlésBar szerintem felhivni elsonek még kicsit intim, nem? Esetleg egy koncert vagy mozi elotte egy beulessel valahova jobb lehet kezdesnek, de te tudod, te ismered ot es az elozmenyeket :)
Nagyon nehez felnöttkent baratkozni. Nekem azert is, mert tenyleg nagyon jo gyerekkori es gimiskori barataim vannak - otthon. Minden alakuloban levö baratsagot ezekhez merek, ami hulyeseg, az egyutt töltött idöt, a közös elmenyeket nem kerhetem szamon nehany honapos kapcsolatokon. Es mindenkinek van csaladja, munkaja, mas baratai.
VálaszTörlésEzt is ugy kellene "csinalni", mint a hasonloan komoly szerelmet: nem elvarni, nem eröltetni, csak nyitottnak lenni, kivancsian fordulni masok fele, es nem lejatszani a fejunkben az egeszet elöre.
Szerintem is nehez! Mas mint kamaszkorban meg korabban amikor csak a suli volt.
VálaszTörlésA legnehezebb az elso fél év ugy latom... Mikor még kicsit merevek a dolgok, talan még furcsa mindket embernek hogy osszejarnak, es fel ev utan mikor tul vagytok sok programon es elmenyen, onnantol alakulhat komolyabb. Legalabbis en igy tapasztaltam. Igazabol nekem az eleje a nehez tenyleg. Felek a kinos helyzetektol. :) Persze ha osszevalo 2 ember baratilag akkor nem kellene hogy legyen ilyen gond :)
Látom, értitek miről beszélek...valóban fiatalabb korban sokkal könnyebb volt barátságot kialakítani.
VálaszTörlésMost februárban költöztünk ki Londonból, vidékre. Júniusra már annyira utáltam itt lakni, hogy az valami förtelem. E. kérdezte tőlem, hogy mégis mi bajom van. Mondtam, hogy felnőtt fejjel már harmadszor futok neki ennek az egész barátkozósdinak. Elegem van. Ráadásul rendre belefutok borzalmas embereket fogok ki, akikkel otthon egyáltalán nem barátkoznék. Itt meg kénytelen vagyok, mert kisváros és örüljünk, hogy van egyáltalán magyar babaklub. Örülök, tényleg, csak a szülőkkel ne kéne lefutni ezeket a kínos barátság köröket.
VálaszTörlésMostanra látszik úgy, hogy hála az internetnek, sikerült olyan csajokat is fellelnem, akikkel nagyjából egy húron pendülünk és nem csak arról tudok velük beszélgetni, hogy Vida Ági vagy Vekerdy tanácsai a jobbak a gyereknevelésben.
Igen, ez valóban nem egyszerű dolog...örülök, hogy most neked már sikered van a dologban! :)
TörlésSzia megint!
TörlésSzerintem nem vagy egyedül.Nekem sincs olyan igazi kebelbarátnőm.Aztán sokszor gondolkodom rajta,hogy biztosan bennem van a hiba.Pedig nem vagyok egy zárkózott ember (szállodában dolgozok recepciósként.)Mindig is foglalkoztatott a "barátság" kérdése,és mindig is "irígykedve" néztem azokat akiknek legalább egy igazi barátjuk van.Az az Igazi.De azért nem adom fel.
Üdv:
Andi Szolnokról(Amúgy 41 éves vagyok,de nem érzem magam annyinak,ja nemsoká 42,március 15-én).