Idei első poszt

Megvolt a karácsony is, megvolt a sikeres vezetés is apukámhoz és anyukámhoz is a temetőbe, pont, ahogy azt előre elterveztem.

Jó dolog ez, hogy megtanultam vezetni, de még nagyon sokat kell gyakorolnom, hogy ne féljek annyira közben.

Nagy szabadságot ad.

Furcsa, mert a karácsony is eltelt, egész jól túléltem, már nem is annyira volt a fejemben, hogy akár anyukámat is megölelhetném, miközben átadnék neki egy karácsonyi ajándékot - ez már úgy nem is volt meg - ez nagyon jó.

De aztán január első napjaiban elmentem a foglalkozásra és kicsit újra felszakadt minden.

Ott van ez még bennem, talán nem is olyan mélyen.

De már 4 éve lesz a jövő héten, hogy elveszítettem őt.

Az idő gyógyít, azzal gyógyít, hogy egyre több olyan pozitív élmény szűrődik be a napjaimba, amikor ő már nincs ott és mégis tud pozitív lenni valami.

Ma az ütött szíven, amikor Milonkánál olvastam, hogy a szülei milyen boldogan és meghatottam fogadták a jó hírt, hogy babát vár a lányuk. Ezt elolvastam és egy pillanatra visszagörgettem az időt, ez hogy is volt nálam.

Apukámnak könny szökött a szemébe, anyukám már nem lehetett ott, ez is egy nagy veszteségem, de olyan jó, hogy ezt már így el is felejtettem, pedig ott, akkor ez pokoli fájdalom volt.

Nem annyira akarom, hogy ez a blog folyton valami szomorúságról szóljon, de valahogy így adja magát.

Az elején ugye arról szólt, hogy sokáig nem lehettem anyuka, folyton ezen keseregtem.
Azóta meg anyukám hiánya a téma mindig.

De jó ez így, a gyászfeldolgozón is említettem, hogy van nekem egy blogom, ahol kiadhatom a fájdalmam.

Ha ez nem lenne, miről írnék?

Végiggondolom.

Írhatnék arról is, hogy minden kerek, amióta anyuka lettem, de ez sem annyira rózsaszín, mint ahogy sokan úgy mutatják.

Igenis hiányzik a régi életem. Hiányzik, hogy újra dolgozó nő legyek, aki-reggel magát szépen kicsinosítva -elindul munkába, hogy ott sikerélményeket szerezve, este magára büszkén hazajöhet és megérdemelten kipihenheti a napját.

Szeretem a változásokat, jövőre visszamegyek dolgozni, nagyon hiányzik a munkahelyem, a társaság, a felnőtt emberek társasága, a hasznosság érzése.