Azért mit ne mondjak, sajnos ez se a legjobb időszakom.
A gyerek ovis lett persze, de nyilván már többet van itthon, mint az oviban volt, folyton beteg én már nem tudom azt elképzelni, hogy majd egyszer meggyógyul mondjuk úgy egy egybefüggő hétre és újra vihessem minden nap.
Tökéletesen megértem a rohadék főnökömet, hogy kirúgott, hogy a francban tudnék dolgozni egy óvodás mellől ?!
Mindig remélek, hogy jön a jó időszak, aztán újabb fos.
Nagyon vártam, hogy dolgozhassak végre, de
1. kirúgtak
2. a gyerek bár ovis, de minden nap itthon van, mert beteg és én már annyira nem akartam vele lenni minden nap (már nagyon kevés vagyok neki) és minden nap újra és újra lekötni és játszani és elváltoztatott hangon olvasni és válaszolni a millió kérdésre, és újra könyörögni, hogy ismét fújjuk ki az orrát, hogy menjünk fogat mosni és ...ennek a felsorolásnak nincs vége.
Én akartam, igen, én.
De annyira akartam már egy kicsit újra a felnőtt, dolgozó Lili lenni, nem az anyuka, aki újra és újra csak a gyerekével tölti a napokat és megpróbál a legjobb lenni és megpróbálja a lehetetetlent, hogy a gyereke ne érezze azt, amit épp rejteni próbál - azt a sok feszültséget, ami már megint bennem van, mert bár eljött a szeptember, semmi nem változott.
Néha nincs kedvem reggel felkelni és csak fekszem és arra gondolok, mennyire szeretek aludni és a világon nincs ennél jobb dolog, mint aludni és nem a gondolataimmal és az életemmel lenni.
Sötét gondolatok, de magamhoz őszintének kell lennem, ez most nem jó időszak.
Nincs valami más baj is Lili?
VálaszTörlésHú, megértem a keserűségedet, ha emiatt kirúgtak - ez szemétség, az anyukákat támogatni kéne..
VálaszTörlésNem tudom, hogy vígasztal-e, de masok is szoktak így erezni, en is sokat toltottem/neha a mai napig töltök motivalatlanul az ágyban. Vannak jobb napok, remelem neked is akadnak gyorsan.
Baby sittert esetleg nem tudnal a gyereked melle fogadni, ha beteg? Nalunk (kulfoldon) sok anyuka így tesz, annak ellenere, hogy a baby sitter fizetese gyakran a sajat fizetesunknel is nagyobb - kínkeseves döntés annak, aki szeretne karriert, nem fizetest mondok, mert a baby sitter sokszor rosszabbul jon ki anyagilag. A tesóm pl most pont úgy döntött otthon marad (a masfel eves gyerekevel - nalunk ez a tema egy evesen kezdődik), aztan van aki úgy dönt dolgozik, egy távoli fényes jövő reményében..
Sajnálom, valahogy ki kell rándítani téged ebből, mi segíthetne? (Az alváson kívül) Tényleg egy bébiszitter esetleg heti 1-2 rövid alkalomra? Hozzánk heti 1x járt egy hölgy 3-4 órára és sokat számított. Én is hajlamos vagyok lehúzni még jobban a saját kedvemet, de gondolj arra, hogy legalább most edződik az inmunrendszere, míg nem dolgozol. Sokkal kínosabb ennyit otthon lenni, ha munkahelyed van. Hátha jobb lesz, bár az első tanév sokaknak durva ebből a szempontból. Kitartást!
VálaszTörlésTudom, hogy nem vigasz, de a kiscsoport ilyen, tavalyelőtt minden 3.héten volt beteg a nagy, középső már jobb volt. A kicsi most kezdi, gondolom, állandóan táppenzen leszek. Mondjuk én nem vágyom dolgozni egyáltalán. Sajnos.
VálaszTörlésA kisebbek már általában jobban bírják, mert a nagytól kapták a kiképzést. :) Nálunk legalábbis így volt. Érzékelhetően sokkal kevesebbet voltak betegek intézményi lét kezdéskor, mint a legnagyobb. Vele nálunk is szörnyű volt, és mi, felnőttek is kidőltünk folyton.
TörlésA kicsi eddig mindent elkapott, amit a nagy hazahozott. Most 2 hete full takony, a nagy hozta haza, kicsi így még el sem kezdte a beszoktatást.
TörlésMikor ő elkezdi, ő már nem lesz annyit beteg, így értettem. Nekem pl. a harmadik már 2 hetesen totál taknyos volt, alig tudott szegény szopni, de mire 2 évesen elkezdte a bölcsit nem hiányzott annyira nagyon sokat, mint a nagyobb tesói. És aztán meg "híre" volt az oviban, mert 5 éves korától kezdve egyetlen napot sem hiányzott.
TörlésSajnos tényleg ilyen az első időszak, de ezen is túlléptek és be fog állni egy rendszer, és már nem lesz olyan sokat beteg, és neked is lesz időd minden másra. Munkád is lesz, és tényleg jobb ha most van otthon, mintha akkor amikor már dolgozol.
VálaszTörlésKitartás! Én azt hittem nem élem túl az első évet, most meg már teljesen szép emlék, hiába nehéz volt.
Engem nagyon megdöbbentett, hogy kirúgtak azért, mert a pici lányod beteg volt és mellette voltál. Én ezt nem tudom megérteni, és fel is háborodtam rajta! Remélem, hogy azóta picit jobban vagy, sok kitartást kívánok!
VálaszTörlésFélreértetted a kirúgásom nem így történt, gyes után sajnos nem vettek vissza, ennyi a történet.
Törlés