Még van egy pár napom a határozott szerződésem végéig. Folyamatban van a lány betanítása, egész jól megy, úgy néz ki, sinen van ilyen szempontból minden.
Még nem találtam állást, esténként hazaérek, főzök, elpakolok, kicsit kávézgatok, majd nekiállok a keresésnek. De egész nyugodt vagyok ahhoz képest, hogy nem tudom milyen munkát találok majd.
Valamiért nem aggódok most ezen.
Mindig volt valahogy az életem.
Mindig volt munkám, egyszer talán még olyat is találok, amit még egy kicsit kedvelek is.
Az mekkora jó dolog lenne...
Legalább annyira , mintha egy jövendő főnököm azt éreztetné, hogy jó munkaerő vagyok és megbecsülne.
Szerintem akkora buli a munkahelyváltás, mert egy változás mindig új dolgot hoz, és miért ne lehetne ez az új dolog, akár még pozitív is.
(pedig a kávét már rég megittam, ezek az optimista gondolatok nem a kávénak köszönhetőek)
Szerintem nagyon jó, hogy ezt így kezeled! :)
VálaszTörlésFő az optimizmus, meg a kávé is.
Én is így gondolom: inkább váltson az ember, mert abban még benne van az, hogy nagyon jól is elsülhet a változtatás, mint, hogy maradjon a (biztos) rosszban.
VálaszTörlésAz, hogy még tőletek is biztatást kapok...hát egészen jó! :) Köszi!
VálaszTörlés