Ma délután, amikor a faleveleket gereblyéztem (mint egyetlen értelmes tevékenységem ezen a szombaton), eszembe jutott az a férfi akiről nemrég olvastam a neten.
Egy családos negyvenes férfi, aki egy erdőben megölte magát, mert több, mint egy éve nem talált munkát.
Gereblyézgettem, gereblyézgettem és arra gondoltam, mi lesz velem?!
Én is tegyem ezt - megoldásnak végülis valóban nem rossz - gondoltam.
Aztán két dolog jutott eszembe, ami megtorpantott.
Az egyik, hogy nem tudom milyen módon csinálnám, a másik pedig apukám.
Nem a párom, nem anyukám, nem a bátyám, nem, senki más nem jutott eszembe, csak apukám.
Hogy a szíve megszakadna...
Nem gondolom már azt, hogy az öngyilkosok önzőek lennének.
Eddig így gondoltam, de egyszerűen csak azt teszik, amire vágynak, - kilépnek- és nem kell őket sajnálni, jó nekik ott.
Remélem nincs ekkora baj!!!!
VálaszTörlésSzerintem az öngyilkosság megfutamodás, a könnyebb út választása és gyengeség. Mindig van más kiút.
Számomra ez elég hihetetlen, hogy vki nem talál SEMMILYEN munkát egy évig. Az hogy ezért gyáva módon megfutamodik, hát őt nem, csak a családját sajnálom.
VálaszTörlés