Életjel

Bár nem hiszem, hogy bárkinek is hiányoztam volna, de azért jelentkezem...
Magam sem értem, mi az oka, de úgy tűnik (ideiglenesen vagy véglegesen), de mintha elmúlt volna a blogolási vágyam.
Nem érzem úgy, hogy lenne közlendőm.
Bár mostanában másfajta motivációim is elmúltak, lehet, hogy a kettő összefügg.
Csak úgy telnek a napok, dolgozom, hétvégén iszom, aztán vasárnap húslevest főzök.
A hajam ismét behennáztam, vörösebb lett, mint először és a személyiségem is mintha formálódott volna.

De asszem ismét és újra kell az a bizonyos pszichológus, mert többfajta bonyodalom is felmerült most bennem.
De azért boldogság van, mégha nincs is teljesen.

Nincs kedvem

Mostanában valamiért már nincs kedvem megosztani az életem történéseit itt, az okát nem tudom, pedig történt sok minden a napokban, a most aztán szakítok és új életet kezdektől, a már minden mindegyig.
Aztán beszéltünk sokat, miután két napig semmit, aztán most kicsit jobb, de ez teljesen ciklikus.
Hétvégén felmegyek suli után Pestre és ott is alszom egy nagyon régi barátnőmnél, hogy átbeszéljük az élet nagy dolgait.
Ezt már nagyon várom, így aztán ez a hét alig telik.
Végülis szeretem azt, hogy néha olyan dolgok történnek, amire nem is számítok.
Ki tudja mit hoz a jövő.

A mai nap legszebb pillanata

...az volt, amikor felhívtam anyai nagymamámat, hogy felköszöntsem, mert ma ünnepli a 80. születésnapját...

Beszélgettünk kicsit, majd, amikor letettem a telefont, sírtam.
Ezt nem lehet másképp, ez annyira szívbemarkoló, hogy az én nagymamám 80 éves és mennyire szeretem 
...és áldja meg az Isten.

...

Szomorúság

Azért néha elég nyomorúságosan el tudok szomorodni, mint ahogy ma délután és még most is.
Megnyitottam a facebook-ot és özönlenek rám a babafotók, a minden happy életérzéssel és hatalmas mosolyú édesanyákkal.
Őszinte vagyok, irigy vagyok rájuk és végtelenül szomorú, hogy az én életemben nincs kisbaba.

Apró boldogságok

Jó érzés néha örülni apró (vagy nem is apró) dolgoknak, mint:

• Imádom az új hennás hajam...A legszebb persze a napfényben, akkor a legintenzívebb a vöröses árnyalata, de amúgy is nagyon tetszik, el nem tudom mondani milyen isteni érzés, hogy nem frusztrálnak az ősz hajszálak. Párszor már megmostam a festés óta és még most is engedi picit a színét, nem tudom, ez meddig normális. Tervezem, hogy újra rendelek majd a Lush oldalról hennát, szeretném, hogy mindig legyen otthon, meg aztán pár hét múlva tuti esedékes lesz egy hajtő festés.
• A munkahelyemen az irodában mindig szólt a rádió. Tegnapig. Mert tegnap végleg megelégeltem, már az őrületbe kergetett, hogy mindig ugyanazt a 10 számot nyomják, és minden órában elmondják ugyanazokat a borzasztó híreket. Azt is utálom, mikor végre 2 napig nincs éppen hőségriadó, és minden órában elszajkózza, hogy... de nemtom mikor jön vissza a forróság. Miért kell mindig negatívnak lenni?! Úgyhogy most csend van az irodában és ez tiszta nyugalom. Dolgozni is jobban tudok így.
• Imádom a kiscicáimat, mind a négyet, mindig nagy boldogság, hogy ők vannak nekem és cukiskodnak és hálásak , gyönyörűek és dorombolnak.
• Bár szombaton folytatódik a tanfolyamom, megint nem alhatok sokáig és elmegy vele a napom nagy része, mégis valamiért nem szomorkodom most emiatt. Legalább kicsit kimozdulok otthonról a buszon meg olvashatom az új könyvem (juj, de jó ez eddig nem is jutott eszembe)! :)
• Tegnap nagyon fincsi rántott gombát sütöttem, előtte meg 6 liter babgulyást főztem, amit két és fél nap alatt meg is ettünk.
• Feltankoltam a kedvenc parfümömből.
• Jön a hűvösebb, őszi idő - ez csodálatos, nagyon várom...
• Összegzésként még annyit, hogy tényleg imádom a hajam, a legjobb döntés volt, hogy végre rászántam magam és nagyobb lett az önbizalmam is.