Bár nem hiszem, hogy bárkinek is hiányoztam volna, de azért jelentkezem...
Magam sem értem, mi az oka, de úgy tűnik (ideiglenesen vagy véglegesen), de mintha elmúlt volna a blogolási vágyam.
Nem érzem úgy, hogy lenne közlendőm.
Bár mostanában másfajta motivációim is elmúltak, lehet, hogy a kettő összefügg.
Csak úgy telnek a napok, dolgozom, hétvégén iszom, aztán vasárnap húslevest főzök.
A hajam ismét behennáztam, vörösebb lett, mint először és a személyiségem is mintha formálódott volna.
De asszem ismét és újra kell az a bizonyos pszichológus, mert többfajta bonyodalom is felmerült most bennem.
De azért boldogság van, mégha nincs is teljesen.
Tévedsz, mert épp hétvégén gondoltam Rád, hogy rég jelentkeztél vajon mi lehet... Néha mindannyian elhalkulunk, mert vagy nincs mit, vagy nem lehet hogyan elmondani.
VálaszTörlésRemélem hamarosan visszatérsz és kiszakadsz ebből a mókuskerékből.
Azért én örülök, hogy írtál meg annak is, hogy boldogság van (mégha nem is teljesen). Remélem, visszatér majd az írása kedved, szeretem a blogodat. (Hétvégén iszol?? :)
VálaszTörlésÉn is mindig várom, hogy írj...
VálaszTörlésMinden nap megnéztem, hogy írtál-e. Úgy voltam vele, ha ma nem írsz, kommentelek:)
VálaszTörlésÉn is idenézek mindig, még ha nem is frissülsz a bloglistában, hogy hátha mégis írtál.:)
VálaszTörlésÉn is mindig nézem írtál-e!
VálaszTörlésÖnismereti tréning nem érdekelne? Most indul újra hétvégén ahova én is járok. Rengeteg jó dolgot hall az ember, tudsz kérdezni, segítenek. Olyasmi mint a pszichológus, csak csoportosan. Barátokat is szerezhetsz...tiszta főnyeremény. Ha érdekel szólj és privátban átküldöm a linket.
Mindenkinek nagyon köszönöm, tényleg ...őszintén nagyon jólesett... :)
VálaszTörlés