Holnap lesz a születésnapom, nincs túl jó kedvem tőle...és most már nem csak azért, amiért esetleg másnak is, hanem, mert anyukám pont a szülinapom utáni napon halt meg.
3 éve már...és azóta napokkal a születésnapom előtt már csak ő jár a fejemben, újra meg újra végigpörgetem a fejemben az eseményeket, amikor látogattuk a kórházban, ahogy láttam, ahogy egyre rosszabbul van...és ez van minden évben, ez a sok borzasztó élmény napokig a szemem előtt van, és amint elmúlik majd az a nap, picit könnyebb.
Nehéz. Nem tudom, lesz-e jobb valaha, de gondolom nem.
Az egyik pszichológia könyvemet olvasgattam valamelyik nap és a következőt találtam benne.
A szenvedés megszűnik, amint megtaláljuk az értelmét.
Ha a szenvedésnek adunk egy tárgyat, sokkal könnyebb elviselnünk.
A könyv azt a példát hozta, hogy egy férfi szomorú volt, mert meghalt a felesége, és akkor megkérdezték tőle, hogy ha a ő halt volna meg előbb, mi lett volna - azt mondta, nagyon szenvedett volna a felesége.
És akkor ez van, hogy mivel a feleség halt meg előbb, neki kell viselni ezt a fájdalmat, hogy a másik nincs vele.
Azóta néha gondolok erre. De nehéz, mert az én anyukám csak 54 éves volt.
De ha én haltam volna meg és nem ő, az mekkora pokoli fájdalom lett volna neki.
És hála Istennek, ezt nem kellett megélnie.
Most én viselem az ő hiányát, én cipelem ezt most már egész életemen keresztül, nem ő.
És emiatt tényleg egy ici-picivel könnyebb.
Ide leírhatom, mert neki nem mondhatom el...nagyon szeretlek anyukám.
Tudod anyukad biztos azt szeretne, hogy boldog legyél a szülinapodon. No és a lanyodnak is meg kell tanitanod, hogy a szülinap csupa móka-kacagás.
VálaszTörlésDe természetesen megértelek, és kívánom, hogy évről évre könnyebb legyen.
Igazad van...és köszönöm! :)
TörlésBoldog szulinapot! Remelem azert a lehetosegekhez merten jol sikerult! :)
VálaszTörlésKöszönöm! :)
TörlésKonnyebb lesz. A ferjem anyukaja a szuletesnapja elotti napon halt meg, szinten viszonylag fiatalon, hosszu haldoklas utan.
VálaszTörlésEz elso par evben mindig lattam rajta, de ugy az 5-6-ik ev kornyeketol mar konnyebb lett neki, most pedig mar teljesen jol van. Persze, szereti es sokszor hianyzik neki, de elfogadta es megszokotta valt, hogy nincs mar neki. Vigyazz magadra, es utolag is Isten eltessen!