Már majdnem egy éve nem írtam ide.
Visszaolvasgatva semmi nem is változott az életemben.
Ma is utálok vezetni, itthon vagyok a kislányommal és hétfőn 5 éve lesz, hogy anyukám meghalt.
Vasárnap leszek 38 éves. De most már nem zavar különösebben a korom, mert arra jutottam, hogy testalkatilag kis tinilánynak nézek ki most is, így nem vagyok emiatt a szám miatt szomorú, mondhatnám úgy is, hogy elégedett vagyok a külsőmmel.
Megmondom őszintén, nem élvezem már nagyon régóta, hogy csak az anyuka szerep jut nekem, szeptemberben lesz óvodás a kislányom és iszonyatosan várom mosollyal az arcomon ezt az új időszakot, végre elmondhatom most már, hogy - idén megyek vissza dolgozni.
Biztos emlékeztek még arra, hogy ezt a munkahelyemet nagyon szerettem, igazán önmagam voltam ott, úgy viselkedhettem, mint kb itthon, a főnökömet is nagyon szeretem és sírni tudnék, ha arra gondolok, hogy mindazt a közeget, ami ott körbevett, visszakaphatom majd ősztől.
Bár arra ébredhetnék már holnap, hogy ott tartunk.
Nagyon szeretem a kislányom persze, de néha úgy érzem magam, mint aki jócskán elvesztette útközben önmagát, a saját vágyait, a saját kis személyiségét, a szerethetőségét - ez, mindez, valahol ott maradt a munkahelyem még 2018. nyarán.
Itthon anya vagyok, a nő, aki mindent megold, mindig türelemmel próbál a gyerekéhez fordulni, egy nap ezerszer is elolvassa ugyanazt a mesét, pelenkáz, tejet töröl a konyhaasztalról, - és persze, bevallom eléggé elhagytam magam. Nyilván nincs hova felöltözni, itthon nem vagyok olyan nő, amilyen voltam és amilyen lenni szeretnék.
És nem azért, mert itthon nem tehetném meg, hogy csinosabban felöltözzek vagy készítsek egy szép konytot, mert biztosan igen, de valljuk be mégsem.
Szóval nagy reményekkel tekintek előre, hogy újra dolgozhatok majd, bár biztosan nem lesz egyszerű, mert egy óvodás gyerek vár majd itthon, nagy dolgok ezek, furcsa a gondolat, hogy lesz egy óvodás kislányom. :)
Boldog születésnapot!
VálaszTörlésSzerintem mindenki elengedi magát kisgyerekkel otthon, persze vannak szuper anyuk, de én nem igen látok a környékemen 😊. Szeptember hamar itt lesz.
De fura, nekem is szeptemberben megy oviba a kisebb, én már 6. éve itthonanya vagyok, persze én is kicsit "lelakva". De jesszusom, nekem rémálmaim vannak már most attól, hogy újra dolgozni kell és vége lesz ennek a szabadságnak, és ilyen már csak akkor lehet, ha nyugdíjas vagyok. Tegnap is sétáltam a kicsivel délelőtt, ragyogott a nap, tiszta jó levegő volt, és belémhasított, hogy jövő ilyenkor már egy irodában kell ülni, nem lehet egy átlag délelőtt sétálni, szánkózni, boltba menni, gesztenyét szedni, homokozni, hogy ha ovi nincs vagy beteg a nagy, nincs stressz, hogy szabit kell kivenni, van e elég , vagy nappali alvásidő alatt elnyúlni a fotelban és olvasni, és szuper kényelmes tornacipőkban lehetek, pólókban és stb, nem szövrtnadrág meg magassarkú... Teljesen bele vagyok betegedve, hogy vége lesz.
VálaszTörlésKicsit jó lenne azt érezni, amit te, szóval adj belőle!
Én 39 vagyok, rettegek vezetni, 20 éve nem vezetek, szóval hős vagy!!!!
Ja, és nyugi, nem vagyok szuperanya, délután 5re totál nyaff vagyok, sikítani tudnék a kismilliomodik anyaanyaamyától, szeretnék egyedül pisilni, pedikűröshöz menni és egyedül aludni végig éjjel meg stb. Csak valahogy mindezzel együtt is jobban értem magam, mint munkában.
TörlésPlusz olyan kevés idő lesz akkor a gyerekekre, napi kb 3 óra, meg akkor majd minden hétvégére marad, összes házimunka, program, semmi lazaság, erről nagyon félek.
Átérzem, 2 évet voltam otthon és màr nagyon vágytam a munkavegzesre (én hulye), a szellemi kihívásokra, felnőtt társaságra. Emlékszem hogy bent egy nehéz stresszes nap kevésbé volt nekem fárasztó, mint egy sima otthoni nap. Mert azert az sem fenékig tejfel ugyebar. Viszont egy idő utan eljott az hogy de jó lenne itthon lenni es kihasználni vele azt az időt, amig még kicsi (hát már 5 éves). Szoval nehez a kettő egyszerre, mindenhol odatenni magam. De ez van. Addig kitartast kivanok, nekem segitett hogy jartam pl nyelvtanfolyamra, feltoltott, bar covid alatt nehez az ilyen, tudom. Valami tevekenysegbe kezdj bele addig :)
VálaszTörlésJó volt olvasni, hogy másoknál hogy megy ez, köszi a kommenteket, lányok! :)
VálaszTörlés