még két napot dolgozom.
vegyes érzések kavarognak bennem...
olyan munkatársakat ismertem meg, akik elég közel kerültek hozzám az utóbbi három hétben, én magam is meglepődtem rajta, hogy egyik napról a másikra egy olyan közegbe kerültem, ahol az emberek elfogadnak engem és talán még kicsit meg is kedveltek...
elképesztő érzés mikor az ember azt érzi, hogy talán egy kicsit szerethető...
és pont így mondta az egyik kedves munkatársam, aki már elbúcsúzott tőlem, mert a héten már szabadságon van.
azt mondta, igen kicsit flúgos vagy, de nagyon kedves lány, és Lili, hidd el, szerethető vagy.
Ilyet még senki nem mondott nekem, hogy szerethető....honnan tudta meg, hogy talán ez a vágyam, a félelmem, hogy engem nem is lehet szeretni.
olyan lélekfacsaró ez.
De azért sokat adott nekem ez a három hónap úgy érzem, köszönöm ezt nekik...
Miért gondolod azt, hogy nem vagy szerethető? Ez a szüleid által kreált para?
VálaszTörlésNemrég vettem ezt észre, hogy ezt így érzem, és mindazok mellett, hogy tudom, hogy jó ember vagyok, meg viszonylag kedves is, meg minden.
VálaszTörlésÉs sajnos nincs barátnőm, és annyira szeretnék, és akkor itt jött az, hogy de engem ugyan milyen barátnő tudna szeretni? Engem nem is lehet szeretni stb.
De igazából nem tudom az okát...
Ugy tunik ebben is hasonlitunk:) Bár én a szerethetosegemet a kapcsolataimban vontam ketsegbe, es egy megvilagosult pillanatomban sikerult Apamhoz visszavezetni az okokat.
VálaszTörlésNagyon tetszik, hogy így hasonlítunk!
VálaszTörlésÉn régóta boldog párkapcsolatban élek, ezzel a szerethetőséggel nincs problémám, nekem egy barátnő hiányzik nagyon az életemből...messze lakunk egymástól? :)
Bp:)
VálaszTörlésAkkor 65 km... :)
VálaszTörlésSzia Lili!
VálaszTörlésNagyon tetszik a blogod, főleg a hangulat, ami belőle árad, valami megfoghatatlan szomorúság. Jól tükrözi az én érzelmi világomat is.
31 éves vagyok, introvertált, nem szeretnék gyereket és utálom a munkám, így hamarosan felmondok, csak sajnos azt nem tudom, hogy merre tovább...? :-(
Mindezek alapján úgy érzem itt a helyem köztetek.
Kedves Kutyaimádólány!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy idetaláltál, és jólesik, hogy teszik a megfoghatatlan szomorúság itt a blogon.
Szarul voltam és éreztem jót fog tenni, ha készítek egy blogot, és mindig jó érzés egy újabb posztot megírni, és imádok az aktuális hangulathoz illő képet vadászni a Pinteresten.
Tök furcsa, hogy ennyi mindenben hasonlítunk...:)
Neked nincs blogod? Mert szívesen olvasnám! :)