Azért egy pindurkát már aggódom

hogy találok -e rendes munkát magamnak...

Kb. 3 hete vagyok itthon, és eddig semmi. Persze itthon tevékenykedem, raktam el céklát a veteményeskertből télire, varrtam függönyöket a konyhába, meg egy asztalterítőt is, rendbe hoztam a spájzt, amit most már éléskamrának hívok, átrendeztem a hálószobát, lefestettem a garázsajtót és a melléképületet, rendszeresen füvet vágok és a krumpli egy részét is felszedtem.

Mégis nagyon haszontalannak érzem magam, és sokszor a sírás segít az elkeseredésemben.

Már nem akarok férjhez menni és kisbabát sem szeretnék.

Majd minden akkor történik, amikor történnie kell.

A szemem kék és hatalmas, és én nagyon szeretem ezt magamban.