Szoktam én elég sokat fotózni, de úgy gondoltam erre a blogomra nem fogok.
Igen, van egy másik, egy nyilvánosabb blogom is, nyilvános abban az értelemben, hogy pl. anyukám is olvassa.
De szerettem volna egy olyat, ami a titkosabb énemről szól.
Ez sikerült is, ezen a blogon szoktam elpanaszolni a gondjaimat, ti pedig kedves olvasóim, mindig támogattok.
Nem volt időm most fotózni, és nehéz is eldöntenem, hogy miről, ezért maradjon csak a természetesség, amit hétvége körül fotóztam a konyhapulton.
Saját ez -az a kertből...
Ha kitavaszodik, mindig telepakolom a konyhaasztalt mindenféle növénnyel az udvarról és csak úgy árad az otthonosság...
Zárójelben jegyzem meg, hogy anyukám soha nem tett semmilyen virágot gyerekkoromban az asztalra, csak akkor, ha esetleg kapott valakitől - én meg remegve vágytam arra, hogy ha egyszer saját otthonom lesz, legyen virág MINDIG az asztalon.
És esküszöm ezt a fogadalmat örökre tartani fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése