Este megnéztem egy filmet, amiben a végén a 100 éves néni halálos ágyánál ott álltak a rokonok...nagyon sokan voltak.
Egyből arra gondoltam ha nekem is ilyen halálom lesz, akkor az én ágyamnál nem fog állni senki sem.
Egyből jó (rossz) kedvvel tértem aludni.
Egyre jobban foglalkoztat ez az anyuka dolog.
És mindig tök szar kedvem lesz tőle.
És mindig próbálom mondani az apuka jelöltnek, hogy akkor most hogy lesz, de semmi eredményre nem vezet. Azt mondja, nincs itt az idő, nem akarja.
6 éve vagyunk együtt...32 éves vagyok.
Bassza meg, most megint kezdjem újra az életem?!
Nem akarok mással lenni, nem akarok máshol élni, nincs is már motivációm semmihez.
Minek?
Minek varrtam olyan szépre azt a kurva konyhai függönyt, ha soha nem süthetek süteményt a kislányommal?
És mikor esténként hozzám bújik a macska, én meg nagyon erősen bújok hozzá, már magam előtt is gáz, hogy ezt a törődést nem a macskának kellene adnom.
Szia Lili, olvasgatlak egy ideje, és eddig mindig magamban tartottam a kérdést, de mostmár nem bírom tovább: ha ennyire szeretnél kisbabát, miért vagy egy olyan pasival, aki hallani sem akar róla?! 6 éve vagytok együtt, és ennek ellenére sem? Miből gondolod, hogy ez megváltozik?
VálaszTörlésAz "apuka jelölt" szerint nincs itt az idő? 32 évesen? Mikor lesz itt? Én elhiszem, hogy egy pasi 60 évesen is tud gyereket csinálni, de egy nőnek nincs végtelen ideje! Nem tudom, de sztem ennyi idősen gondolni kell arra is, hogy mi van ha nem jön össze elsőre, sokadikra, mivan ha lombik kell etc...
Szóval nem nyomasztani akarlak, meg festeni az ördögöt a falra; csak annyit, hogyha neked ez ennyire fontos, akkor tegyél meg érte mindent! Állj ki magadért, egy teljesen természetes vágyról beszélünk, sztem csodajó, hogy anyuka akarsz lenni. Nagyon gáz az, hogy ez a fiú húzza az idődet, amikor pontosan tudja, hogy neked ez mennyire fontos.
Szerintem inkább Te lépj most, mint hogy majd kiderüljön 3-5-x év múlva, hogy jaaaaaaaaaaaaa, ő egyáltalán nem akar.
Tudom én, hogy nem könnyű (szinte lehetetlen) egy egyébként megfelelő életből kilépni, mert frusztrált vagy valamiért, de gondolj arra - és ez szokott a röhej lenni hasonló felállásban - hogy a frusztrációdtól valószínűleg a másik fél sem boldog. Lehet, hogy emiatt előbb fog ő másfelé indulni, mint te és akkor majd hogy fogod a fejed... Nem akarlak ijesztgetni, de szerintem teljesen nyilvánvaló, hogy a helyzetből valamerre lépni kell. ...és ha más nem motivál, motiváljon az, hogy tuti biztos, hogy ő sem elégedett így.
VálaszTörlésSajnos okos tanácsot nem tudok adni, pedig szeretnék. De a vágyódásodat meg tudom érteni, nagyon is. Nehéz helyzet ez. Nincs valami múltbéli dolog a fiú életében, ami miatt ennyire elzárkózik a gyerek témától? Vagy esetleg családi?
VálaszTörlés(A cicával én is össze szoktam bújni.)
Szia Lili, Én azt gondolom, hogy legbelül magadban te is tudod a válaszokat, csak nehéz ezzel szembenézni, mert nehéz változtatni és bizonytalan lesz tőle minden. De most nem az? Beáldozott magad valaki másért, feladod az álmaidat valaki másért, vállalod, hogy akár boldogtalanul, gyermek nélkül éled le az életed? Ő miért nem hozza meg az áldozatot érted? Szerintem erről komolyan el kellene beszélgetnetek, mert az, hogy „majd”, az nem megbeszélés, azzal ő kitér a válasz elől. Te pedig próbálod elnyomni az érzelmeidet, de látod, mindig újra előjön. Azt gondolom most kell önzőnek lenned és mindent megtenni magadért. Felnőttek vagytok, ha szeretitek egymást meg kell tudjátok oldani úgy, hogy a végén mindenkinek legyen esélye boldognak lenni. Vagy együtt vagy külön, mindegy, csak majd visszanézve tudd, hogy megtettél érte mindent. ( Jó kis pszicho duma lett a végére, de tényleg lépj valamit, drukkolunk, itt vagyunk, támogatunk :) )
VálaszTörlésÉn sem mertem még szólni ez ügyben, de amiket írsz, azok nagyon nem hangzanak jól. Egyszerűen nem szabad ezt csinálnod magaddal, szemmel láthatóan boldogtalan vagy ebben a szituációban és ez hosszú távon nem sok jóra vezet. Fiatal vagy még ahhoz, hogy így letégy a vágyaidról. De amúgy, biztosan ő az akivel családot szeretnél? Nekem olyan fura, hogy tényleg ennyire nem érzi a boldogtalanságod vagy hidegen hagyja? Mert azt meg lehet érteni, ha valaki valamilyen oknál fogva nem szeretne gyereket, de az nem jó kompromisszum, amitől az egyik fél ennyire boldogtalan. Kitartás! Én bízom benne, hogy ez jól alakul, de ha nincs rá esély, sajnos van valami abban amit M. Gray mond...
VálaszTörlésSziasztok! Csíkos gomba párja vagyok, lehet szidni és kérdéseket feltenni :).
VálaszTörlésIgazából én nem zárkózok el a gyerektől, de nincs bennem ez a gyerek utáni vágy. Igazából félek a felelősségvállalástól. Plusz kicsit erőltetésnek érzem a dolgot. Azért legyen gyerekem, mert mindenki ezt várja el? Szerintem ennek nem így kellene működnie. Persze lehet hogy megtetszene a dolog. Szerintem nem szabadna ezt erőltetni. Lehet ha nem rágnák a fülem évek óta ezzel, akkor magamtól úgy döntenék hogy legyen.
Nézd, én nem ítélkezem, mert egyrészt nincs jogom hozzá, másrészt a gyerek utáni vágy nem mindenkinél automatikus. Nálunk az hozta meg a változást, hogy a baráti körben, mindkettőnk részéről, születtek babák. Viszont az mindenképp elgondolkoztató, hogy miért érzed 'erőltetésnek', 'elvárásnak'.
TörlésDe talán ezt otthon kellene, egymással tisztázni, és nem itt a kommentek között, velünk. (Meg szerintem egy kapcsolat is már felelősségvállalás, és nem mindenki várja el tőled a gyereket, hanem Lili, akit szeretsz vágyódik rá. A kettő között különbség van.)
Te sokkal jobban leírtad ezt nálam. :) Én is valami ilyesmit szerettem volna mondani, hogy ehhez semmi közének nem kellene lennie a környezetnek.
TörlésIgen Lili aki legjobban akarja, meg minden szülőnk.
TörlésA baráti körben babák nálunk még éppenhogycsak elkezdődött 1db babával 1 hónapja, akit eddig kétszer láttunk. Ez még nem olyan sok idő ahhoz hogy meghozza a kedvet.
Nem azért kéne gyerekednek lenni, mert mindenki ezt várja; azért ne legyen, az tényleg erőltetés. Inkább azon kéne gondolkozni, hogy valóban szereted-e a párod, és valóban összeilletek-e, hogyha egy ilyen, egy kapcsolatot alapjaiban meghatározó kérdésben teljesen eltér a véleményetek.
TörlésIgen eltér a véleményünk. Ő most akar, én viszont még azt mondom hogy nyugodtan várhatunk egy évet. Megnézzük hogy az az egy baba hátha meghozza a kedvemet. De mit lehet ezen gondolkodni?
TörlésSzia, én nő vagyok, de sosem vágytam különösebben gyerekre. Ennek ellenére rengeteg kicsivel volt kapcsolatom, mivel az egyetem eleje óta majd' tíz éven át bébiszitterkedtem. Egyik sem hozta meg a kedvemet. Nem azért, mert szar fejek voltak, egyszerűen csak nem az enyémek. Gyűlöltem(-ök) IKEA-ba járni, mert olyan, mintha nem egy lakberendezési áruház, hanem egy állandó nagycsaládos dzsembori lenne mások idióta, üvöltöző kölykeivel. Másfél évvel ezelőtt nem tervezetten teherbe estem, most nyolc hónapos a lányunk. Imádom, sosem történhetett volna jobb dolog velünk (az apja szerintem még nálam is jobban szereti, ha lehet ilyet mondani). De csak azért, mert a sajátunk. Kibújik, és pár nap alatt totálisan beleszeretsz egy életre. Ez egyszerűen csak úgy működik, hogy van az konkrét valaki, akit megszeretsz. Szóval ezzel az egésszel csak azt akarom mondani, hogy nekem mindegy, szeretnél-e babát vagy sem, de más gyereke _soha_ nem fogja meghozni a kedvedet egy sajáthoz. Más gyereke a másé. Zavar, hogy nyálzik, büdös, nyafog, idegesít, hogy kurvára illogikus a viselkedése, a szeparációs szorongás idején állandóan az anyján lóg, és gonosz/rémült tekintettel néz rád, nem érted, mi a franc baja van veled, pedig tök kedvesen viselkedsz, hangos, belepofázik a beszélgetésbe. A sajátod ugyanilyen, azzal a plusszal, amit más gyerekétől sosem fogsz megkapni, nem kárpótol a kellemetlen dolgokért, és nem is fogod érteni, amíg nincs: naponta százszor mosolyog rád, hülye, mókushangon kacag, amitől neked még jobban kell röhögni (ez kábé fel is dobja az egész napodat), ragaszkodik hozzád, ölelget, és lényeg, hogy nagyon-nagyon szeret. Én nem úgy tekintek a gyerekemre, mintegy _gyerek_, hanem mint egy másik ember (nagyon hamar ugyanolyan felnőtt lesz belőle, mint mi), akivel lehetőségem van egy életreszóló klassz kapcsolat kialakítására, és pár évég ugyan gondoskodnom kell róla, de az életünk nagyobb részében inkább barát és társ lesz.
TörlésA dolog praktikus részéhez: 30 éves kor után a nők fogamzásra való képessége exponenciális mértékben csökken. Lili korában (elnézést, én sem vagyok sokkal fiatalabb, nem bántásból írom) egy év biológiai értelemben elképesztő időpazarlás. Mondom BIOLÓGIAI értelemben. Te nyugodtan várhatsz egy évet, ő nem annyira.
(És a baráti körben egyetlen egy pár van, akinek bírom a gyerekeit, a többi mind gonosz, herpeszes kis Ödönke.)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés...és az nem legalább olyan fura, hogy azért nem szeretnél még, mert mindenki erőlteti? :)
VálaszTörlésEzt most nem értem, kifejtenéd bővebben? Szerintem egyáltalán nincs abban semmi fura ha ellenkezést vált ki az ha valamire rá akarnak venni hogy csináld, de nem mondják meg hogy miért - . Vagy azt mondják hogy azért mert ha nem akkor elhagylak.
VálaszTörlésArra szerettem volna célozni, hogy ideális esetben abba, amit képviselünk nincs ennyire befolyással a környezetünk. Az "azért sem, azért is" nem túl felnőtt hozzáállás szerintem. Nekem csak amolyan kifogásnak tűnik, ami elkendőzi a problémát.
Törlés...de igazából már olyan rosszul érzem magam, hogy ennyit is írtam, mert ez a ti dolgotok.
A lényeg, hogy magatok miatt kellene dűlőre jutnotok. :)
Én voltam hasonló szituációban, mint te... de azt hiszem, hogy azt az embernek éreznie kell, hogy mélyen igazán vágyik-e gyerekre. Felnőttként azért már el tudja képzelni az ember. Neked kell tudnod, hogy Lilivel van-e esélyetek erre. Ezt meg kell tudni beszélni, hogy te se érezd erőltetésnek és Lili is megnyugodjon, hogy nem hiába vár.
VálaszTörlésIgen, de ahhoz hogy biztosat ígérjek ahhoz most el kellene döntenem.
TörlésCSíkos Valaki, abban teljesen igazad van, hogy olyat ne csinálj, amit nem akarsz. De szerintem a gyerekvállalás nem az a kategória, hogy figyi megmagyarázom, hogy miért csináljunk gyereket, és akkor csináljuk, jó?
VálaszTörlésSzerintem se az :). Bár én azért szeretem tudni hogy egy életre szóló döntést miért hozok meg.
TörlésNekem ez olyan furi. Én magam ugyan nem szeretnék gyereket, de azt gondolom, hogy a gyerekvállalás inkább egy mélyről jövő ösztön, mintsem egy ész érvekkel megmagyarázott döntés.
TörlésÉs ez az ösztön valakiben megvan valakiben nincs? Ez idővel változik, vagy már 20 évesen tudja mindenki hogy gyereke lesz?
TörlésMert szereted annyira a másikat?
VálaszTörlésÉn már nagyon zavarban vagyok...
VálaszTörlésHogy ennyien itt vagytok és mindannyian segíteni szeretnétek..
Mindenkinek köszönöm a gondolatokat.
Indulok haza a munkahelyemről, otthon hogy folytatjuk-e? Nem tudom...
Mindenesetre úgy érzem volt haszna ennek a bejegyzésnek.
Lili, szerintem mi mindannyian zavarban vagyunk már. Kicsit fura, hogy így alakult, de ha tudtok róla beszélni, már talán nem volt hiába.
TörlésÉn már egyszer kérdeztem ugyanezt tőled...Én is sokat gondolkodtam miért nem akar valaki gyereket.
VálaszTörlés1;csakazértse mert mindenki azt mondja(ez nagyon gyerekes)
2; fél az ismeretlentől(szintén gyerekes és elég önbizalomhiámyos emberre utal)
3; nem akar a másikkal együtt élni sokáig..
Nézz magadba jó erősen:-))
Remélem nem bántódtál meg.
1: én nem csakazértse akarok mert mondják, hanem attól még hogy azt mondják az nem elég indok hogy akarjak.
Törlés2: félek az ismeretlentől ez lehet igaz, de ez Lilire is igaz, nem igazán szeret új dolgokat kipróbálni, mégis akar gyreket. Tehát ez a következtetésed is hibás. És szerintem nem gyerekes ha valaki fél az ismeretlentől.
3: ez se igaz, bár azt nem jó nézni ahogy őrlődik ezen a témán.
Nem bántódtam meg, bár ez a sok "gyerekes" jelző nem túl szimpatikus.
Ha szeretitek egymást akkor vágjatok bele,de csak akkor.Úgysem lehet minden dologra felkészülni előre milyen egy gyerekkel az élet.Rengeteg nehézség,de sok sok öröm nyilván:-)És a kapcsolatotokban is előre léptek..de csak ha akarjátok.
TörlésAzért is nehezen tudok mit írni mert őszinte véleményem szerint ha két ember szereti egymást ott nem lehet kérdés az,hogy legyen e gyerek.Hogy mikor az egy másik kérdés..azt nem tudom mióta vagytok együtt.
Tudom sok embernek erős talán ez a kijelentés,de én sajnos mindig magamból indulok ki:-(
Tényleg magadban kell tisztán látnod miért nem akarsz..sajnos ezt nem tudod megúszni..és ha megvan a válasz,na akkor lehet tovább lépni.
Bátraké a szerencse,sok sikert!!
Most nézem,6 éve.Drukkolok hogy előbb utóbb döntést hozzatok!!😊
VálaszTörlésHátha segít. Én olyan 33 lehetettem, amikor először rám tört, hogy gyereket szeretnék. Ekkor a párom nem akart még, de abban maradtunk, hogy 1 év múlva megpróbáljuk. Majd egy év múlva még mindig bizonytalankodott, én meg azt mondtam, hogy oké, akkor szóljon ha felkészült a dologra. Nyilván kurva ideges voltam, és némi gúnnyal mondtam a dolgot, de végül ebben maradtunk. Aztán egyszer csak akart gyereket. Na akkor meg én nem, mert nem éreztem elég jónak a kapcsolatunkat egy gyerekhez. Ez ment szerintem 1,5-2 évig. Nyáron bárányhimlős voltam, és egészen jól megvoltunk egy ideje, hát gondoltam akkor most vagy soha. Na ekkor jött a következő őrület, mert srác azt mondta, hogy oké, októbertől csináljuk. Ezen és más dolgokon is én totál kifeküdtem, de végül decemberre valahogy gy alakultunk, hogy mégis elkezdtük.
VálaszTörlésCsak azért untatlak ezzel, mert van, hogy sok idő mire egy pár összhangba kerül ezen a téren. Én mindvégig bíztam annyira benne, hogy végső soron nem fog becsapni, és az utolsó percben azt mondani, hogy mégsem. A kérdés csak az volt, hogy hol én, hol ő ki tudjuk-e a várni a másikat.
Szerintem 1-2 évet ha vársz még, nem veszélyes, de az is biztos, hogy a mai fejemmel 35 éves koromig kellett volna az első gyerek, mert bizony már most azt gondolom, hogy kettőt szeretnénk.
Ha szeretnél gyereket, de úgy igazán, akkor ne mondja le róla, mert ha szeret a párod, akkor úgyis lesz gyereketek.
Sokáig nem igazán gondoltam rá, hogy emiatt elhagyjam srácot, de az utolsó nekifutásnál már igen.
Én kicsit furának érzem ezt az egészet, hogy tudom, hogy a pasim olvassa a naplómat és ebben közvetítem az érzéseimet... ezt négyszemközt kellene, és a "merengést" pedig az Ő kizárásával... nem tudom, de várható volt a "lavina", és az is, hogy mi a közvélemény. Sajnálom, de ez nekem így nagyon nem tetszik, még akkor sem, ha tisztellek és nem tartalak rossz fej csajnak. Persze, nem akarom a szádba adni a szavakat, és jogom sincs a gondolataidat, érzéseidet bírálni, ez egyszerűen az én sugallatom volt. Ideje lenne négyszemközt leülni megbeszélni a dolgaitokat, hogy valaki egy picit engedjen. Őszintén drukkolok Neked!
VálaszTörlés