Hogyan

Köszi mindenkinek a kommentet, aranyosak vagytok, de sajnos ez a kiírom magamból dolog most nem elég.
Most az hiányzik, hogy legyen valaki mellettem fizikai valóságban, aki leül mellém a konyhában az asztalhoz és egy kávé mellett elsírhatjuk egymásnak bánatainkat.
Nem tudom miért van bennem ez a gát már 10 éve. Akkor még volt barátnőm, akkor még elhittem, hogy engem is lehet szeretni, sőt nem is gondolkodtam azon, hogy nem lehetne. :)

Ma meg, ha úgy adódik egy helyzet, beszari leszek és nem merek nyitni senki felé, mert egyből jön ez a hülyeség, hogy - de ugyan már, miért lennék én érdekes másnak...
Lehet, hogy a hülye felgyorsult világ miatt van ez is, nem tudom.

Meg lehet, hogy nekem nem elég jó senki, de én olyan barátnőt szeretnék, aki megért, aki megérti a gondolataimat, aki átérzi és elhiszi amit mondok, a sok hülye sötét gondolataimmal együtt. Fontos, hogy hasonlóak legyünk.

A munkahelyemen van néhány kolléganő, akik felé elég nyitott lettem, és nagyon jól érzem magam a társaságukban, ebből is kezdtem az érezni, hogy hiányzik nekem egy barátnő.
Meg abból is, hogy mindenkinek van, csak én vagyok magányos.
Azok közül, akik olvasnak, létezik még olyan valaki rajtam kívül, akinek tényleg egyetlenegy barátnője sincs? :(

Abban tudtok segíteni, hogy hogyan és hol lehet egy 32 éves lánynak barátkozni?

Barátnő

Válaszolt a pszichológus, azt írta kb. 6 hónapig nem tud fogadni új pácienst... 6 hónap... mi?!...
De azért belinkelt 3 kollégát, én meg most úgy érzem nincs szükségem erre.
Annál inkább egy barátnőre, de az nincs sajnos.
Ha lenne...boldogabb lennék...de így nagyon szontyola vagyok.

......

Ősz

Iszonyúan megnyugtat ebben a pokoli melegben, ha a telefonom előveszem, ugyanis tegnap óta az én júliusi háttérképem már így néz ki: 

Szabadság és blogvadászat

Ma és holnap szabadságon vagyok itthon, de a meleg miatt csak a szobában megbújva és időnként egy-egy jégkrémet, barackot előhozva a konyhából.
Ma megérkeztek a rendelt könyveim is, hogy jók lesznek-e az majd kiderül.

Ottkának válaszolva ők azok:
Kálmán Mari: Ecetudvar
Kjell Askildsen: Úgy, mint azelőtt
William Wharton: Apa

Most itt van előttem három könyv, nehéz eldönteni, melyiket kezdjem el először elolvasni.
Ráadásul tegnap csodaszép orosz patchwork blogokra bukkantam, ahonnan egy csomó inspiráló képet töltöttem és nagyon hívogat a varrógép is...de a könyvek is.
Egész este a blogokat bújtam, főleg aztán egy bizonyos blogot, ezt itt: followsparrow.blogspot.hu

A képek pedig tőle vannak, minden elismerésem az övé :)

followsparrow.blogspot.hu

Olvasni

Abból is tudom, hogy most már jól vagyok, hogy kedvem támadt bekuckózva olvasni.
Az Alexandrában épp most indult egy nagy akció és szétnéztem,közben olvasom a moly-on a véleményeket a könyvekről.
Remélem jók lesznek, rendelek most jó párat, megajándékozom magam és nem sajnálok magamra költeni egy kis pénzt, mert ami örömet okoz, az most nagyon kell nekem.

Most

Jól vagyok, megvagyok. Szerintem a vizsga zavart a legjobban meg egy másik családi esemény, de már mindkettőn túl vagyok.
Visszakaptam egy időre a hétvégéimet, ez nagyon tetszik, az mondjuk kevésbé, hogy szinte most is jut minden szombatra egy családi esemény...senkinek nem tűnik fel, hogy mi soha nem hívunk sehova senkit, mindig csak minket hívnak?
Keresztelő, szülinap, halászlé vacsora, ilyen- olyan kajálás, mindig kitalálnak valamit.
Ezek az emberek csak egy estére kapnák meg az én személyiségemet, és szenvednék végig ezeket az órákat, azzal a tudattal, hogy marhára mennének már haza, mit keresnek ott és különben is soha nincs idejük semmire.

Én nem értem miért rohanok mindig.
Tegnap is munka után vadul nekiálltam vacsorát főzni, közben mostam két adagot.
A teregetés után rohanni besűríteni a szószt, de közben a lereszelt uborkát gyorsan kicsavarni, hú... és még fokhagymát is kell pucolni, de közben mindjárt éhen halok, mert már este hat óra...
Mintha az egész életem egy rohanás lenne, mindig mindenhova sietek.
A másik, meg, mintha akadály, akadály hátán lenne és mintha ezeket kellene folyamatosan megoldani és mindig azt hiszem, ezután jobb lesz :) De nem, jön az újabb akadály.

Két hete írtam egy emailt egy szimpatikus pszichológusnak, hogy bejelentkezzek hozzá az első alkalomra, amit ráadásul ingyenesen hirdet - és semmi válasz nem érkezett...
Nem is értem. Persze időközben jobban lettem, nem olyan égető a dolog, de azért érdekes, hogy nem sikerült összehozni a találkozót.

(A babavárásos dologgal kapcsolatban jelenleg le vagyok nyugodva /csak ne kelljen kisbabás környezetbe menni, mert akkor kiborulok/  és szép lassan csörgedezve kivárom a januárt, amit párom kért.
Pár hónap és itt lesz, annyi minden olyan jól megy együtt, egyedül ez nem, de ez is kiderül januárban, addig gondolkodik, és én ezt hagyom neki.
És mindig elnézem őt, és látom őt apukaként, csak ezt ő még nem látja.
Szóval rendben lesz minden.)

vandoak

Helyzetjelentés

A napok szépen telnek, csináltam magamnak egy három napos hétvégét, és nagyon jól éreztem magam.
Haladtam a takarítással is végre és a pihenéssel is.
A konyhában mostantól rádió helyett szigorúan lelkemnek megnyugtató zenéket hallgatok (lásd. youtube: Putumayo).
Szól a zene és meg ilyen fincsiket főzök (a képeken még nyers állapotban, az elkészült állapotát már nem fotóztam, fontosabb volt gyorsan megenni).

Még a varrógép is zümmögött tegnap a konyhában, és ha úgy döntök a mai munka után nem kell főznöm,
lehet, hogy ma is fog.

Levizsgáztam

Ma levizsgáztam, bérügyintéző lettem.

(Az utóbbi egy hetem szinte egy pokol volt, munka, munka hátán, érzelmi hullámok és tanulás minden pindurkányi szabadidőmben.)

Szebb napokat magamnak.