Most

Jól vagyok, megvagyok. Szerintem a vizsga zavart a legjobban meg egy másik családi esemény, de már mindkettőn túl vagyok.
Visszakaptam egy időre a hétvégéimet, ez nagyon tetszik, az mondjuk kevésbé, hogy szinte most is jut minden szombatra egy családi esemény...senkinek nem tűnik fel, hogy mi soha nem hívunk sehova senkit, mindig csak minket hívnak?
Keresztelő, szülinap, halászlé vacsora, ilyen- olyan kajálás, mindig kitalálnak valamit.
Ezek az emberek csak egy estére kapnák meg az én személyiségemet, és szenvednék végig ezeket az órákat, azzal a tudattal, hogy marhára mennének már haza, mit keresnek ott és különben is soha nincs idejük semmire.

Én nem értem miért rohanok mindig.
Tegnap is munka után vadul nekiálltam vacsorát főzni, közben mostam két adagot.
A teregetés után rohanni besűríteni a szószt, de közben a lereszelt uborkát gyorsan kicsavarni, hú... és még fokhagymát is kell pucolni, de közben mindjárt éhen halok, mert már este hat óra...
Mintha az egész életem egy rohanás lenne, mindig mindenhova sietek.
A másik, meg, mintha akadály, akadály hátán lenne és mintha ezeket kellene folyamatosan megoldani és mindig azt hiszem, ezután jobb lesz :) De nem, jön az újabb akadály.

Két hete írtam egy emailt egy szimpatikus pszichológusnak, hogy bejelentkezzek hozzá az első alkalomra, amit ráadásul ingyenesen hirdet - és semmi válasz nem érkezett...
Nem is értem. Persze időközben jobban lettem, nem olyan égető a dolog, de azért érdekes, hogy nem sikerült összehozni a találkozót.

(A babavárásos dologgal kapcsolatban jelenleg le vagyok nyugodva /csak ne kelljen kisbabás környezetbe menni, mert akkor kiborulok/  és szép lassan csörgedezve kivárom a januárt, amit párom kért.
Pár hónap és itt lesz, annyi minden olyan jól megy együtt, egyedül ez nem, de ez is kiderül januárban, addig gondolkodik, és én ezt hagyom neki.
És mindig elnézem őt, és látom őt apukaként, csak ezt ő még nem látja.
Szóval rendben lesz minden.)

vandoak