Köszi mindenkinek a kommentet, aranyosak vagytok, de sajnos ez a kiírom magamból dolog most nem elég.
Most az hiányzik, hogy legyen valaki mellettem fizikai valóságban, aki leül mellém a konyhában az asztalhoz és egy kávé mellett elsírhatjuk egymásnak bánatainkat.
Nem tudom miért van bennem ez a gát már 10 éve. Akkor még volt barátnőm, akkor még elhittem, hogy engem is lehet szeretni, sőt nem is gondolkodtam azon, hogy nem lehetne. :)
Ma meg, ha úgy adódik egy helyzet, beszari leszek és nem merek nyitni senki felé, mert egyből jön ez a hülyeség, hogy - de ugyan már, miért lennék én érdekes másnak...
Lehet, hogy a hülye felgyorsult világ miatt van ez is, nem tudom.
Meg lehet, hogy nekem nem elég jó senki, de én olyan barátnőt szeretnék, aki megért, aki megérti a gondolataimat, aki átérzi és elhiszi amit mondok, a sok hülye sötét gondolataimmal együtt. Fontos, hogy hasonlóak legyünk.
A munkahelyemen van néhány kolléganő, akik felé elég nyitott lettem, és nagyon jól érzem magam a társaságukban, ebből is kezdtem az érezni, hogy hiányzik nekem egy barátnő.
Meg abból is, hogy mindenkinek van, csak én vagyok magányos.
Azok közül, akik olvasnak, létezik még olyan valaki rajtam kívül, akinek tényleg egyetlenegy barátnője sincs? :(
Abban tudtok segíteni, hogy hogyan és hol lehet egy 32 éves lánynak barátkozni?
Nem tudom, mennyire laksz Pesttől, de ülj fel egy vonatra, buszra, aztán egyszer gyere fel. Az ugyan nem a te konyhaasztalod, de kb. bármilyen asztalnál lehet jól dumálni. :-) Persze, tudom, ott kellene valaki.
VálaszTörlésAmúgy meg az említett kolléganők? Nyitnak feléd, jól érzed magad a társaságukban, szerintem csak javasolni kellene egy privát találkozást is, aztán menne minden, mint a karikacsapás.
Kicsit hasonlo helyzetben vagyok... oke, azert mas:) Engem mindig rengeteg ember vet körul, neha tul sok is, ugy ereztem, szetszakadok. Most Finnorszagban elek, es a barataimmal emailben-skypon tartom a kapcsolatot, es Neha meglatogat valai 1-2 hetre. De ez nem ugyanaz. Es 31 evesen rajöttem, mar nehezemre esik baratkozni.
VálaszTörlésA szerelmem igazi tars, nagyon jo barat is, de nem _baratnö_.
A valtozas akkor kezdödött, amikor nyelvsuliba kezdtem jarni (minden bevandorlot beterelnek az iskolaba, az integracio resze), es szuper emberek köze kerultem. Igy sem egyszeru elmelyiteni egy baratsagot, nem olyan, mint az evtizedek alatt epult, kalandos-segitös baratsagaim, amiket otthon hagytam...
Nem lesz könnyu dolgod - a korunkbelieknek megvan mar a barati köre, ferje, gyerekei, munkaja es bazikeves szabadideje... Es mi is merevebbek vagyunk (oke, csak a magmam neveben beszelek :)).
Vannak ilyen kirandulo-klubok, keress ra a neten, el tudom kepzelni, hogy jofej tarsasagba kerulhetsz. Nyelvtanulas?
Drukkolok neked, es nagyon szivesen leszek a levelezötarsad, ha beered ennyivel (de hisz pont most mondtad, hogy nem). De vagyon most egy konyhaasztalos-kaves baratnözesre!
Ölellek!
hátömm, nekem blogról lett egy "csomó" barátom.
VálaszTörlés2007-ben elkezdtük egy sráccal olvasni egymást, kommentek, msn (!), aztán találkoztunk, azóta is.
2011 körül egy zugolvasóm eljött az első edzésre, amit tartottam és aztán a többire is és utána mindig dumáltunk és hát azóta is.
Most is időnként összefutunk Lufiárus meg Bögre bloggerinával, chateln meg állandóan ott lógunk.
Szóval szerintem blogról jól lehet barátokat szerezni :) És ezek csak a tartósabb dolgok, a ritkább dolgokat nem is említettem.
IRL meg olyanok lettek, hogy gyerekkori barátaim (fiúk közt nőttem fel) barátnői, feleségei lettek közelebbi-távolabbi barátok.
Én is a sulit, tanfolyamot mondanám, ahol a közös téma/érdeklődés összehoz, ill. a munkahelyet. Én az igazi "asztalnál lelkizős", sírva röhögős, jóban-rosszban együtt barátnőimet 21 éve ismertem meg gimiben, egy másik szívem csücskét pár éve a régi munkahelyemen, vele tényleg napi szinten beszélünk, és még a gyerkőce sem verte szét ezt a barátságot, de van olyan barátnőm, akit tök véletlen egy utazás során ismertem meg, amit az egyik leg barátnőm szervezett és az ő kolléganője volt, és spórolás címszóval nem 2 egyágyas, hanem dupla ágyas szobában aludtunk.Mondjuk nem tudom mit csináltam volna, ha egy ellenszenves valaki lett volna, de így abszolut tábori hangulatos pizsi partikat csaptunk esténként, és azóta vele is sokat dumálunk, programozunk. Vagy pl a régi lakótársammal is alakult egy baráti kör, akiket nagyon szeretek, vagy az egykori hot-iron edzőmmel is annyira jól megtaláltuk a hangot, hogy mai napig is emailezünk, dumálunk, meg állandóan hív edzeni. Szóval sosem tudhatod, hol botlasz bele értékes, és a barátságodra érdemes emberekbe, a lényeg, hogy mozdulj ki, bízz magadban, nem kell, hogy mindenki szeressen, de aki szeret, az önmagadért szeressen. A blogolás szerintem nagyon jó kezdésnek, nekem ugyan nincsenek vele túl jó tapasztalataim tartós, és értékes barátságok szempontjából (jó, régen nem is jártam nagyon blogtalikra sem). Eddig. De ha Mike még posztol pár mosolygós islert, a büdös életben többet nem szólok hozzá.:DDD
VálaszTörlésnekem nincs. voltak, de van, akivel megszakadt a kapcsolat, van, aki elköltözött másik országba, és hiába jó, mikor találkoztunk, az nagyon ritkán van. haverok, ismerősök persze dögivel, de barát, barátnő senki. most ráadásul a gyerek miatt se nagyon tudok ismerkedni (nekem nem kellenek a kismamás nyafogások). 30 múltam, fogalmam sincs, lesz-e még az életben barátnőm.
VálaszTörlésEz nem hangzik túl jól... :(
TörlésIsmerem az érzést.
Lufiárus, holnaptól szigorú diétán vagyok, úgyhogy kétesélyes a dolog. Vagy tele lesz a blog vágyakkal mindenféle finomságról vagy teljesen mindjárt megszűnik minden ilyesmi.
VálaszTörlésAmúgy igen, tanfolyam is lehet, onnan is lett egyszer egy barátom, de vele megszakadt a kapcsolat, úgyhogy el is felejtettem.
De közben eszembe jutott, hogy J ügynök barátnőm is blogról lett, csak ő már annyira IRL meg azt a blogot meg is szűntettem régesrégen, hogy el is felejtkeztem róla.
Meg az egyik kolléganőm is barátnővé lépett elő.
Az egyik tantíványom meg mesélte, hogy a spanyoltanárával lettek szuperbarátok, BFF-ek, 15 éve vagy hogy. Magánórára járt hozzá.
Ismerős helyzet. Egyetlen kolléganőmmel vagyok beszélőviszonyban, de nagy energiavámpír a lelkem. Valahogy mindenki eltűnt mellőlem, amikor szükség lett volna rájuk, meg én is szelektáltam erősen. Ééés tádámm! Nincs senki akivel beszélhetnék, aki megérthetne néha. Lassan 30 évesen...
VálaszTörlés