Ülök az irodában, dolgozom, a hajam cuki kontyban, piros fülbevaló, fekete felső, piros sál, ja és vajszínű magassarkú.
Jól érzem magam, végzem a dolgom.
Egyszer csak a főnököm szóba hozza, hogy mindjárt itt a karácsony.
És akkor bumm...mindennek annyi...azóta csak lefele a lejtőn, az összes (kevéske) életkedvem elszáll, minden szar.
Ja, hogy én ennyire nem várom a karácsonyt? Mi ennek az oka?
Persze ,tudom én.
Nincs kedvem a családhoz, akivel töltenem kell ezt az ünnepet.
Az a baj, hogy nincs olyan hely, ahol szívesen tölteném, mert haza is mehetnék a szüleimhez, hogy végig velük legyek, de ha ilyen megfordul a fejemben, akkor miért vagyunk mi együtt?
Igen...tudom, én vagyok az örök elégedetlen, akinek semmi nem jó.
Ha már minden jó, akkor hirtelen, már csak nem jó valami.
Egyedül akarok élni, csak nincs rá lehetőségem.
De azért gondolkodom még rajta, hogyan lehetne.
(nincs kizárva, hogy délutánra már semmit nem gondolok így, de jelenleg - most ez.)
"Egyedül akarok élni, csak nincs rá lehetőségem."
VálaszTörlésHogyne lenne rá lehetőséged? Ha nem jó, nem akarod, nem így akarod, másra vágysz, akkor miért nem lépsz ki belőle? Szerintem csak egymás idejét húzzátok, és egyenesebb is lenne mindkettőtök szempontjából. Szerintem.
Ez egy hosszú folyamat, mostanában döcögős a kapcsolatunk, de még nem tudom én sem, mit szeretnék igazán.
TörlésAz tény, hogy úgy alakult, hogy mindig benne voltam egy kapcsolatban, ez előtt is egy hosszú, 10 éves kapcsolatom volt, szóval úgy alakult, hogy még soha nem éltem egyedül.
És mostanában, mintha egy kissé ilyen kapuzárási pánikom lenne, az egyedüllét foglalkoztat.
Valószínűleg csak egy hétig élvezném, nem tudom.
Van lehetőségem arra is, hogy szakítunk, igen, van. De ez nem olyan döntés, amit már meg tudtam volna hozni, csak azt érzem, néha nem vagyok boldog, máskor meg igen.
Azért a blogomon nem mindent írok le én sem, lehet, hogy ezért sem érthető.
Azt írod, hogy "a családhoz, akivel töltenem kell ezt az ünnepet". Ez a párod családját jelenti? (Csak tippelek, mert utána írod, hogy haza is mehetnél a saját szüleidhez...) Mi a baj velük?
VálaszTörlésÉn sem vagyok egy nagy Karácsony párti, mert az egész "szeressük egymást gyerekek" dolog nagyon erőltetett számomra. Valakivel, valakikkel vagy foglalkozik az ember szívből és igazán, egész évben vagy egy nagy képmutatás az egész. Van a családnak egy része, akikkel csak ilyen sátoros ünnepekkor "kötelező" találkozni, és ez eléggé nemszeretem. De azért engem mindig vigasztal, hogy van egy otthon, a pasim, és egy kuckó, ahol ki lehet pihenni a fáradalmakat.
De azt hiszem, hogy kicsit én is Ilonka "pártján" vagyok, még ha nem is ismerjük az egész sztorit. Mióta csak írsz, visszatérő probléma, hogy boldogtalan vagy, a párod nem szeretne gyereket (még), te meg igen; néha-néha megcsillannak vidám dolgok, cicák, szép konyha, szép kert, frissen hennázott haj; de emögött nagyon-nagyon szomorúnak tűnsz, még ha azt is mondod magadról, hogy "én vagyok az örök elégedetlen, akinek semmi nem jó".
Ilyen sztem nincs. Te tudod, hogy mitől lennél boldog, te tudod, hogy mikor szeretnéd a Karácsonyt.
Szóval én is csak biztatnálak arra, hogy tegyél meg érte mindent! Drukkolok :)
Azért ezt olvasva, megjelent egy kis könnycsepp a szememben...köszönöm ezt a tükröt, amit tartasz / tartotok felém...
VálaszTörlésNem akartalak megríkatni, ne haragudj.
TörlésViszont van egy nagyon találó Márai idézet, amit már nem tudom, hogy hol láttam: "a biztos megöl, de túléled; a kétely éltet, de belehalsz".
Nem vagyunk nyilván egyformák, de nekem ez az idézet nagyon sokat segít és segített...
Fel a fejjel, és állj ki magadért!
Nem könnyű ez a helyzet. Mivel a házasságom nem mondható sikersztorinak, így nem hiszem, hogy ebben jó tanácsot adhatnék. De valamelyik filmben (vagy sorozatban, már nem tudom) hallottam, hogy "az ember saját maga felelős a boldogságáért". Kívánom, hogy megtaláld az utadat.
VálaszTörlésIgen, én is ugyanígy látom, mint M. Gray. Meg hát egy ilyen típusú lánytól, mint te, aki igazi nő, süt, főz, csinosítgatja az otthonát, különösen furcsán hangzik, hogy nem azt mondod, hogy jajdejó, sütöm a sütiket, és szép karácsonyfánk lesz, és majd összebújva nézzük a karácsonyi filmeket, hanem hogy kiver a víz a karácsony gondolatától, és rosszkedved lesz, ha a főnököd megemlíti, hogy Jingle Bells. Persze, mindannyian ismerjük a nemszeretem rokonokkal töltött kötelező mosolyokat, de szerintem itt nálad most nem ez a lényeg, hanem, ahogy M. Gray is írta, boldogtalannak tűnsz. Azért ha egy párkapcsolatban élő nő leírja, hogy egyedül szeretne élni, az elég sok mindent elmond a helyzetéről, meg arról, hogy mennyire boldog, még ha tudom is, ezt mondanod sem kell, hogy mennyire pici részletét látjuk mi annak, ami történik veled.
VálaszTörlésÉn csak azt mondom, amit mindig szoktam, hogy inkább egyedül, eséllyel a boldogságra, mint benne egy rossz kapcsolatban.
A múltkor, miután szakítottam ezzel a fiúval, elbizonytalanodtam, hogy jól döntöttem-e, mert ugye jófej volt ő, és szeretett, csak hát nekem nem volt jó ez az egész, akkor itt volt a bátyám, és hát rosszkedvű voltam, kérdezte, mi a baj, elmeséltem. És akkor ő kérdezte tőlem, hogy "Hugi, te hallottál már olyanról, hogy egy kapcsolat, ami stabilan nem működik, és a benne lévők nem boldogok, egyszer csak csodálatos módon megjavult?" És hát nem, nem hallottam. :(
Én is drukkolok neked, hogy úgy alakuljanak a dolgok, ahogy neked jó, de ehhez neked (is) kell alakítanod őket, így vagy úgy.
Sajnos én is csak azt tudom mondani, amit a többiek. Ha egyedül akarsz élni, akkor valami nagyon nem stimmel a kapcsolatotokban, hogy milyen mélységig, azt te/ti tudjátok, de az, hogy csak éldegéltek egymás mellett, biztos nem fog megoldáshoz vezetni.
VálaszTörlésNem arról volt szó, hogy januárban újragondoljátok a gyerkőc kérdést? Azzal mi a helyzet?
Köszi, hogy itt voltatok, vagytok, emésztem a dolgokat, nehéz időszak ez mindkettőnknek, sok tényezővel.
VálaszTörlésSzünetre nem gondoltál még? Lehet, hogy morbid, de tesztnek jó lenne. Ráijeszthetnél egy kicsit a párodra, hogy bizony elveszíthet Téged, és ha igazán akar, ezerrel fog teperni, hogy mellette maradj, hogy visszamenj hozzá. Ha nem teper, tudni fogod, hogy felesleges várni a változást, közben pedig élvezheted egy kicsit a szabadságot, és új gondolataid ébredhetnek.
VálaszTörlésAz egyik ismerősömnek nagyjából olyasmi a problémája a párkapcsolatában, mint neked- ők most tartanak egy hét szünetet, hogy mindketten átgondolhassák a dolgot, és egyetértek Róka komával, lehet, hogy ez nálatok se lenne rossz ötlet (egy kicsit tesztelheted, milyen egyedül, és kilépve a helyzetből hátha jobban rálátsz, hogy szeretnéd-e folytatni így... ).
VálaszTörlésKöszönöm mindenkinek a pátyolgatást, meg a véleményeket.
VálaszTörlésRészemről most lezárom ezt a témát, szeretném, ha ülepedne a dolog.