Reggel Balázsék rádióműsorában volt egy nő, aki bejelentkezett, és mondta, hogy van egy két éves kisfia és most is babát vár. De amúgy három gyermeket szeretnének a férjével.
Ilyenkor vérzik a szívem.
Egyébként, igen, múltkor már elgondolkoztam azon, hogy én egy átlagos napomon összesen nagyjából fél órát
Lili, sztem többen és többször reagáltunk erre a témára nálad, de én most visszatekertem a blogodban, és tavaly júliusnál találtam meg azt a bejegyzést, ahol először írod, hogy te és a párod nem akartok gyereket (egészen pontosan, hogy ebben egyeztetek meg). Aztán később szépen kibomlik a kép, hogy bizony te nagyon is szeretnél babát, és ez egy visszatérő probléma kettőtök között, hogy ő meg még mindig nem.
VálaszTörlésAmit mondani szeretnék most az az, hogy azóta majdnem másfél év eltelt. Azt írtad valamikor, hogy 7 éve vagytok együtt. Számomra teljesen érthetetlen, hogy mire vársz. Illetve el tudok képzelni egy olyan variációt, hogy "ha már ennyi időt beletettem, miért dobjam el?"; meg esetleg egy olyat is, hogy egyedül még inkább nulla annak az esélye, hogy anyuka legyél.
De basszus! És veled mi van? Mi van a lelkeddel, ami _minden_nap_ legalább 30 percet zokog belül? Szted ez milyen károkat okoz?
Egyébként azt sem értem, hogy vajon a "párod" hogyan tudja simán elnézni és ignorálni, hogy gyakorlatilag másfél éve boldogtalan vagy.
Köszi a kommented M. Gray...
TörlésA cím arra utal, hogy januárban beszélünk a témáról legközelebb, ebben maradtunk, hogy januárban eldöntjük, hogyan tovább.
De attól én még valóban szomorka vagyok, bár január nincs messze, meglátjuk.
Tudom, hogy ez szemét komment lesz, de a jóindulat vezérel. Ne mondj le a gyerekről ha szeretnél babát. Nincs az a pasi aki miatt érdemes lemondani róla.
VálaszTörlésSzia Lili,
VálaszTörlésolvasgattam a blogodat.
Nem bántásból kérdezem,de szerinted aki akar gyereket abba majd hirtelen beleüt, hogy 2016 január van és ki kell gondolnia mi legyen?
Nekem ez olyan komolytalanak tűnik és felelőtlennek, egy mély beszélgetés elodázásának, bátortalanság egy kardinális dolog szembenézésével.
Saját magadból tudhatod, hogy ez belülről fakad.Nem egyik napról a másikra alakult ki, hanem egy folyamat volt.Megérettél rá.
Ez a 2016 január meg totál ultimátum szagú. Addig félretesszük a kérdést, carpe diem januárig?
Ennél szerintem Te többet érdemelnél.
Másrészt ha párod nem igazán akarja és lesz babátok, vajon hogyan fog viszonyulni hozzá? Kérdezem ezt annak tükrében, hogy nálunk az oviban egyre több az egyedülálló anyuka. Apukák mire a gyerekük 3-4 éves törölközőt dobnak és lelépnek. Valahol szép tiszta egyenes a válás, gyerek elhelyezés, pénz fizetés valahol meg óborzalom, hadakozás, ott meg ahol befigyel már az új barátnő esetleg már új gyerek ott meg az első gyermek issza meg a levét.
Kívánom hogy úgy alakuljon az életed, ahogy szeretnéd!
Sz.
Én is nézegetem itt ezt a 2016 januári dátumot, és nagyon fura. Most november van. Mi változik addig? Mi változik másfél hónap alatt?
TörlésLesz esetleg Karácsony? Valahogy azt gondolom, hogy aki igazán szeretne gyereket, és nincs neki + néznie kell a család/rokonság azon részét, ahol meg van, az még jobban lélekgyilkos.
A másik meg az, hogy sztem 30+ évesen azzal is számolni kell, hogy nem lehetünk bármeddig anyák. Persze, az orvostudomány csodákra képes; de sajnos egyre több pár szembesül azzal, hogy természetes úton nem lehet gyereke. És ha ez a szitu áll elő, akkor az is idő, amíg kitalálják a megoldást.
Szóval persze, semmiben nem kell elhamarkodott döntést hozni, meg bárkinek lehet adni időt a gondolkodásra, csak szerintem nagyon nem mindegy, hogy mennyit. Én ezért írtam az előző kommentemben a másfél évet.
Kedves Lili!
VálaszTörlésEn is ugy erzem azok alapjan, amiket irsz, hogy beleragadtal egy helyzetbe. De szerintem a megoldas nem olyan egyertelmu, mint ahogy az tunhet.
Annyi mozaikdarabot nem ismerunk a törtenetedböl! Nem vilagos, hogy mit erzel a parod irant. Mert az sem olyan egyertelmu, hogy nincs az a pasi, aki miatt erdemes lemondani a babarol. Ertem a dilemmadat, egykoruak vagyunk. Hosszu evek alatt annyira összefonodik ket ember elete, hogy szetbogozni a szalakat mar önmagaban trauma. Ez persze nem erv amellett, hogy erdemes egy szar kapcsolatban ragadni, csak mondom, hogy ertem, hogy iszonyuan nehez moccanni. Meg hat nem tudhatjuk, szar-e a kapcsolatotok.
Es ha szetmentek (haz? cica? cuki komod? rokonok? jaj.), mi a biztositek arra, hogy 5-6-7 ev alatt talalsz egy olyan pasast, akivel erdemes, szeretned, es aki ugyanugy szeretne a gyerekezest?
Es az is ferdites, hogy ha gyerek van, boldogsag van. Tudja mindenki, hogy nem, es megis ezt sugallja majdnem mindenki. A Facebook-anyukak vannak elöl, ök latszanak, de mögöttuk sok szurkere kopott zombie-anyuka is van, akiket az elvarasok, a lelkiismeret-furdalas, a ferjuk iranti szemrehanyas, a magany töpörtyuve aszal.
De egy biztos: egyedul sokkal jobb, mint egy görcsös, ketsegekkel teli, nem egyenlö kapcsolatban.
(Kicsit zagyva vagyok, a tema nekem is melyen van:))
Köszi a véleményeket, bár néha úgy érzem, bántást is kapok tőletek, de biztosan jót akartok!! :)
VálaszTörlésNem emlékszem pontosan mikor, nagyjából a nyár elején kérte a párom ezt az időt vagy még tavasszal, hogy a baba témakörről nem akar egyáltalán beszélni, halasszuk 2016. januárra.
Nem örültem neki, de mivel épp akkoriban kezdtem belerázódni az új munkahelyembe, más gondom is fontosabb volt.
Én sem értem nála ezt a januárt. Tudom, hogy valószínűleg januárban sem fogja akarni, maximum azt fogja mondani, hogy vágjunk bele (és mikor megszületne majd a baba, imádni fogja, ebben a végletekig biztos vagyok).
Az is lehet, hogy azt mondja majd januárban, hogy továbbra sem kész a dologra és akkor jövök én a képbe, hogy mi a fontos nekem, merre tovább.
Alapvetően nagyon jó a kapcsolatunk, működik minden, kivéve ezt az egy nagyon fontos dolgot, ezért sem gondolkozom abban, hogy szétváljanak útjaink.
A blogomon azért sírok sokat, mert valahol sírnom kell, a megkönnyebbülés mindig jó.
Ettől függetlenül nem akarom már nagyon túlagyalni a dolgokat, és rengeteget szomorkodom, mert ráadásul folyton belebotlok kisbabás családokba.
A karácsony is nagyon nehéz lesz, igen...már próbálok rá készülni, hogy túléljem.
Sajnos kicsit azt érzem, hogy olyan üres, boldogtalan és egyhangú az életem.
Kedves Lili, én a magam nevében mondhatom, hogy nem akarlak bántani, csak nem értem, amit olvasok. Itt a kommentedben is két óriási (számomra) ellentmondást fedeztem fel.
TörlésAz egyik: "nagyon jó a kapcsolatunk, működik minden, kivéve ezt". Hogy lehet egy hosszútávú kapcsolat nagyon jó úgy, hogy egy teljesen alapvető kérdésben teljesen más állásponton vagytok? Ha nekem a pasim azt mondaná, hogy "nem akarok gyereket", akkor nekem annak az lenne az üzenete, hogy "cica, nagyon menő a tiszta lakás, a meleg étel, a vasalt ruha, a rendszeres szex, de így köszi, itt megállnék, a felelősség részét azt nem kérem ennek a dolognak". Mert persze lehet minden x év alatt; közös ház, kocsi, barátok, vállalkozás, ezeket el lehet adni, meg fel lehet számolni, de egy gyereket nem; nyilván.
Hasonlóan: hogy lehet egy kapcsolat nagyon jó, amiben az egyik üresnek, boldogtalannak és egyhangúnak érzi az életét? Ha szeretek valakit, akkor fontos nekem, hogy hogy van, hogy érzi magát a mindennapokban, és nem megyek el amellett, hogy van egy dolog, amihez még közöm is van és őt boldogtalanná teszi.
A másik: "mikor megszületne majd a baba, imádni fogja, ebben a végletekig biztos vagyok". Akkor? Hol a probléma? Akkor csak bele kell vágni, és ez egy elsőre ijesztő dolog, amin együtt túlléptek, nem?
De Ottka kérdése is megér egy misét, mivan ha minden filózás ellenére azt mondja, hogy ő is gondolkozott, és a válasza kategorikus "nem"?
Szóval mi neked drukkolunk ám, és tök jó lenne azt olvasni, hogy kisbabát vársz, és a gyerekszobát szépítgeted, de valahogy a jelek nem erre mutatnak a leírtak alapján :(.
Azért az, hogy valaki nem akar gyereket, az nem feltétlen a felelősség hàrítàsàról szól, ne màr. Ez egy tök felelős döntés is lehet adott esetben, azonkìvül nemcsak gyerekkel lehet boldog egy kapcsolat. Szerintem amúgy nagy hiba azt gondolni, hogy 'úgyis imàdnà' - egy csecsemővel még annak is nagyon nehéz, aki nagyon vàgyott rà előzőleg.
TörlésAzért nehéz ez, mert nem mond határozott igen-t vagy nem-et, ő időt nyer, te pedig időt vesztesz... gondolom várod, hogy egysezr csak már igen-t fog mondani, ami talán lehetséges is. Tényleg nem lehet így kivülállóként véleményt mondani, nem ismerünk titeket, sem a szituációt részleteiben. Érdekelne viszont, hogy azon gondolkodtál már, hogy mit lépnél ha határozott nem-et mondana?
VálaszTörlésNem tudok már mit írni, most kicsit bele is fáradtam.
VálaszTörlésHogy ellentmondás van-e, azt nem tudom. Lehet, hogy nektek úgy tűnik, hiszen, ami miatt boldogtalan vagyok, abban pont ő nyújthatna megoldást.
Tegnap is másfél órát beszéltünk a dologról, mert meséltem neki, hogy mennek a kommentek a blogon, eredményre továbbra sem jutottunk, a válasza, január volt. Januárban eldől minden.
Ha nemet mond, arra is készülök, bár úgy sejtem, igent fog mondani, és ez az időhúzás arra volt jó neki, hogy felkészüljön...vagy magam sem tudom.