Az történt, hogy nagyjából meg tudtunk már egyezni árban az apró lakásra a tulajjal, amikor is megijedtem a dologtól, mert rájöttem, hogy valóban nagyon apró a lakás.
Kuckós, meg pont meg tudtam volna venni, meg minden nagyjából adott volt, de éreztem,
hogy nem lesz ez így jó.
Úgyhogy marad a további keresés, a fő fontos szempont, hogy legyen erkély és legalább másfél szoba.
Ezek persze már annyival többe kerülnek (már ha vannak, mert a környékemen nagyon kevés eladó lakás van) hogy hitelt is kell felvennem majd.
Hatalmas spórolásban vagyok már egy ideje, mindig is ügyes voltam benne, de most az eddigiekhez képest is jobban odafigyelek.
Néha nagyon elkenődöm...hiányzik anyukám, minden egyes nap...
Minden elromlott, amióta ő nincs.
Jövő héten még elmegyek pszichológushoz, de aztán őt is lemondom, mert egyrészt ezt a pénzt is meg akarom spórolni, másrészt pedig úgy érzem nincs már hasznomra.
A mérhetetlen szomorúságomon és a bajaimon úgysem tud segíteni.
Ha nem érezted úgy, hogy az a lakás a tiéd, akkor jól döntöttél. Majd szembejön az a lakás, amire vársz. Drukkolok!
VálaszTörlésKöszönöm, Rézangyal... :)
VálaszTörlés