Esténként olvasok, ami mindig jó.
De most is itt ülök a munkahelyemen és csak várhatom,hogy elteljen a munkanap és olvashassak (a Yalom könyvet, amit nagyon élvezek).
Végtelenül szomorú lettem este, amikor egy barátommal beszélgettem,aki 30 éves, van egy testvére, szülei -és mesélte, hogy a hétvégén így négyesben a család elutazik nyaralni.
És én úgy éreztem, megnyílik alattam a föld,nekem már nincs családom, milyen szerencsés ő,hogy egy ilyen élményben lehet része.
Apukámmal sajnos kissé megromlott a viszonyom,nem akarom leírni, mi az oka, elég annyi hozzá, hogy már nem érzem azt, hogy lenne mögöttem család.
Remélem ebből az állapotból csak fentebb tudok kerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése