A nagy szeretet a kislányom iránt sajnos nem jött rögtön.
Mit rögtön, néhány hete érkezett csak meg, de minden nappal erősebb és erősebb azóta.
Amikor még nem így volt, olvastam egy mondatot valahol, ami annyira szíven ütött és nagyon sokat segített.
A kislányomnak olyan fontos vagyok én, mint nekem a saját édesanyám...
És basszus, anyukám már majdnem 3 éve nincs velem, de ezt a mondatot, mintha ő küldte volna, és ez rávilágított arra, mit is jelentek én Manófülnek.
(Elképesztő ajándék az élettől, hogy ilyen fontos lehetek - én - valakinek.)
Néha, amikor etetem őt, azt képzelem, hogy anyukám itt van velem, ott áll a hátam mögött és amikor én belenézek Manófül szemébe, anyukám is látja ugyanezt és őt is nézi...így könnyebb nekem egy kicsit, mert enélkül nagyon nehéz lenne, hogy Ő már nem láthatja ezt a csodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése