Helyzetjelentés

• Kicsit le vagyok maradva és bár nagyon sok blogon olvastam, hogy mekkora jó sorozat A híd, én még csak nemrég jutottam oda, hogy este a baba lefektetése után megnézzek egy- egy részt. A harmadik évadnál tartok és nagyon élvezem, bár soha nem nézek hasonló jellegű filmet, engem a két főszereplő vett meg, az ő kettősük annyira érdekes és szívmelengető, hogy ha helyettük más játszana, nem is nézném.

• Életemben eddig egy film érintett meg úgy, hogy teljesen lefagytam, az Ex machina legvége és most valamelyik nap  A híd 2. évadának utolsó része.Amikor - és innentől spoiler!! - Perille bent ragad a mosdóban a megfertőzött nővel és néhány perc alatt rá kell jönnie, hogy mindjárt vége az életének - ettől a jelenettől teljesen lehidaltam.

• A karácsony jól telt, babukával mindenféle rokon látogatáson túl vagyunk, ma megvolt a gyermekorvosi látogatás is a harmadik havi státusz alkalmával. Minden nap rácsodálkozom, hogy mekkora öröm ez a babuka nekem és ő tényleg az én kislányom, és szeret és én is szeretem...nagyon szeretem. Á, ezt nem lehet elmondani. Szinte fájdalmas, hogy létezik ekkora boldogság.

• Olvasok esténként- ismét Fekete Gyula könyvet, most Az orvos halála címűt, de még várakozik A fiatalasszony is a polcomon. Annyit olvasnék, de mindig csak este jutok oda, meg nekem az olvasás valahogy olyan, hogy csak késő este tudok olyan igazán beleélősen belefeledkezni. Meg amikor buszon ülök. Szerintem én vagyok kb. az egyetlen a buszon, aki még igazi könyvet olvas és nem a telefonját buzizza. Büszkén szoktam fogni, mert imádom, ha mások számára meglepő dolgot csinálok.