Már július van...

Még mindig megvagyok ám. :)

Már többször írtam is ide piszkozatot, de így utólag nem baj, hogy nem került ki, tulajdonképpen gyász volt az is.

Jó lenne olyat is írni, ami előrevisz.

Például elmesélni, hogy napok óta , sőt már hetek óta annyira vágytam arra, hogy süssek saját kenyeret, aztán az meg is valósult, isteni illatok terjengtek a konyhában - én nem értem miért, de a boltokban manapság már sokszor nem találok semmilyen ehető kenyeret.

A másik ami pozitív hogy az utóbbi időben majdnem minden nap sikerült főzni és egyre jobban élvezem is a főzést.

Mindig is háziasszonykodtam, csak sokszor olyan unottan álltam neki, de mostanában annyira jó finomabbnál finomabb ételeket készíteni, vagy olyan fasírtot gyúrni, ami első begyúrásra igazán ízletesen sikerül és hasonló az ízvilága, mint amilyet anyukám készített.

A másik vágyam a napokban az, hogy valamit kreatívkodjak.

Mit ne mondjak időm, szinte semmi.

Most épp alszik a kislányom, de amikor fent van, akkor nagyon sokat foglalkozom vele, rengeteget énekelek, mondókázok neki, furulyázom, nagyon szereti a zenét.

Már lassan 10 hónapos, felállt néhány hete, eljött az az időszak, amikor tényleg csak minimálisan szabad magára hagyni.

De egyre tünemémyesebb....bár mindig is cuki volt, de olyan jó látni, ahogy egyre inkább meg akar ismerni mindent a világból.

Szóval neki szeretnék varrni valamit, valami babát vagy figurát, még a születése előtt varrtam neki egy Pinokkió babát, ami a kiságya felett lóg jelenleg.

De ha már fotó, akkor megmutatom nektek a kenyeret is amit készítettem, elsőre sok is lett, de felvágtam és a maradékot lefagyasztottam.
Olyan jó érzés úgy enni, hogy azt az ember saját maga készítette, gyúrta és azt is tudja miből készült, sokkal inkább megbecsült érték, mint a boltban vásárolt kenyér.