Apukám

Amíg élt anyukám, legalább minden másnap beszéltünk telefonon, és amikor meghalt, iszonyú volt, hogy ez most már nem lesz és nincs senki, akinek elmondhatnám azokat a dolgokat, amit neki.

Apukámat is nagyon imádom, de vele azért nem beszéltem soha túl gyakran telefonon.
Mostantól ez természetesen megváltozott.
Pár naponta beszélünk, ritkábban, mint anyukámmal tettük, de mindig legalább 20 percig.
Tegnap este felhívott, épp engedtem a fürdővizet és úgy voltam vele, fürdés után majd felhívom, de megelőzött.

És annyira, de annyira cukit mondott, le kell írjam ide, hogy megmaradjon nekem.
Persze anyukám hiányáról beszéltünk, mondta, hogy az estéi a legnehezebbek, meg panaszkodott picit, hogy még mindig nincs unokája.
Én meg próbáltam vigasztalni, hogy az ember nem kaphat meg mindent, amit eltervez az életben,  unokája az nincs, de 40 évig olyan szerető felesége volt, ami másoknak nem biztos, hogy megadatik.
Mondta, hogy a sógorának már 5 unokája van, én meg mondtam neki, hogy igen, de a házassága 40 éve egy borzalom, folyamatosan csak bántják egymást...tehát az ő élete sem kerek minden téren, kinek ez jut, kinek az.

És akkor azt mondta, hogy annak idején, amikor megnősült, két vágya volt, hogy legyen egy erős fia és egy szép lánya - és ez teljesült....és, hát....ez annyira szívmelengető volt, soha nem hallottam tőle ilyen érzelmi megnyilvánulást, nem szokott ilyen dolgokról beszélni, és olyan kis cuki, hogy ilyeneket elmond nekem...

Jaj...nagyon szeretem.
Ha anyukám még élne, akkor, ahogy eddig is, kevesebbet beszélgetnék apukámmal, és milyen érdekes az élet, az egyik kezével elvesz, a másikkal meg ad... :)