Az élet

Egy ideje már érik bennem a gondolat, hogy írni kellene ide, de olyan nehéz, most mégis megpróbálom.
Miről is írhatnék?

Egy hónap telt el azóta, azóta a csúnya hétfő óta.
Az elején nagyon nehéz volt, hullámokban tört rám a felismerés, hogy nincs tovább anyukám, soha többé nem beszélhetek már vele. Rengeteget sírtam és még mostanában is majdnem minden nap.
Nem is szeretnék erről írni,nagyon fáj.

Az életem élem, próbálom élni azóta is.
Változtam egy -két dologban, más számára valószínűleg nem pozitív irányba.
Olyan rövid az idő, ugye? Mert azt hisszük sok időnk van...de ez nagy tévedés.
Most már nem vagyok hajlandó senkinek megfelelni, ha csak tehetem, minden alkalommal azt teszem, ami nekem jó és nem más elvárja tőlem, hogy tegyem ezt vagy azt.
Emiatt nem kevés konfliktusba is keveredhetek, de vállalom.

Kevés dolog okoz örömet.
Bízom benne, hogy egyszer megjavul az életem, bár nehéz elképzelni, hogy így lesz.
 
 
Nagyon köszönöm, hogy a múltkor figyelembe vettétek a kérésem és nem írtatok semmilyen kommentet. :)
Mici, Neked meg köszönöm, hogy ismét érdeklődtél...