Gyerekkoromban nagyon sokat dolgoztam a szüleim szőlőjében (vagyis minden nyaram kb. minden napját ott töltöttem sajnos) legtöbbször egyedül, de aztán amikor anyukám délután végzett a munkahelyén, akkor csatlakozott hozzám és együtt dolgoztunk egy sorban, én az egyik felén, szemben velem anyukám.
Úgy szerettem ezt. Vagy csak utólag érzem? Nem tudom. Mindig rengeteget beszélgettünk, terveztük együtt az elkövetkező időszakot, nyaralást, ház felújítást, hogy milyen függönyt vegyünk a szombati piac után.
Látom magunkat ott a meleg nyári szellőben, mezítláb sétálva a puha homokon, közben metszőollóval vágjuk a szőlő hajtásait, és beszélgetünk.
Vagyunk egymásnak.
És minden békés.
Amikor nem tudok aludni, mindig erre gondolok.
<3 közeledik anyukám halálának 3. évfordulója most kétszer is álmodtam vele, pedig soha nem szoktam. Elmondhatatlanul hiányzik....és ez így is marad. Én is mindig a közös emlékekre gondolok, amik szépek, és ez olyan jó <3
VálaszTörlésKedves Ann...akkor egy cipőben járunk, pontosan tudjuk mit érez a másik, igen...ez mindig így marad, ezt a hiányt minden nap cipelem sajnos, én már több, mint 5 éve.
Törlés