Most már újra szeretnék orgona bokrot.
Mindig is nagyon szerettem ezt a virágot, kiskoromban anyukám kertjében is volt egy, pont a konyhaablak alatt, gyönyörű lila színben.
Valamiért nekem az orgona egyet jelent anyák napjával.
Itt, ahol már 8 éve élek, nekem is volt egy ugyanilyen lila orgona bokrom.
Amikor anyukám meghalt, már nem emlékszem mikor de pár nappal később abban a hideg januári időben kimentem a sufniba, kerestem egy jó nagy baltát és odamentem az orgona elé, alig volt kivehető mi is az, hisz januárban egy csupasz kis bokor volt, pont mint az én megtépázott lelkem - odamentem és zokogva kivágtam a baltával.
Nem akartam a következő, néhány hónap múlva eljövő anyák napján gyönyörű lila orgonát látni, mert nekem már nem volt többé anyukám.
Most úgy érzem, talán lehet újra, de semmit nem csinálnék másképp, azt akkor ki kellett vágnom.
Mindjárt anyák napja, legyen boldog mindenki, aki nem anyukája sírjára visz virágot.
Nem tudom, valahogy idekeveredtem... ne kérdezd, hogyan, valakinek a blogjáról, egy másik blogra, aztán ide... elolvastam pár posztodat, és a döbbenet - mintha jópár évvel ezelőtti fiatalabb önmagamat olvasnám.... most egyenlőre próbálok magamhoz térni...:). Nem a körülmények, nem a történések - csupán a hangvétel, nem is tudom... bocs, ez most kikívánkozott.... szóval aztiiii....
VálaszTörlésÖrömmel látlak itt, tetszik a bejegyzésed, lehet többet tudni rólad, úgy látom blogod nem vezetsz.
TörlésDedeee, van blogom, csak zárt. Ha szeretnél olvasni, azt hiszem, úgy működik, hogy adsz egy e-mail címet, és arra tudok meghívót küldeni. Huh, ez most olyan erőszakosnak tűnhet, de csak egy ajánlat, így értem :).
TörlésDehogy erőszakos, örültem volna, ha van, itt az email címem: csikosgomba@gmail.com .
Törlés