Figyelni

A minimális, pincurkányi szabadidőmben általában 3 dolgot csinálok: varrok, olvasok vagy filmet nézek.

A varrás akkor a legjobb, amikor épp szorongok, tegnap jöttem rá, hogy azért kattantam most rá a varrásra, mert annyira oda kell rá figyelnem, főleg amikor tűzök egy elkészült varratot, hogy mindenképpen szép legyen, hogy nem marad hely a fejemben közben a hülye gondolatoknak, és ez jó.

Az olvasást is imádom, elvarázsol egy-egy mondat, a könyv szaga, a betűtípus-mindez persze a történet mellett, ami nyilván a legfontosabb, hogy lekössön, élvezetes legyen.

A filmezés meg olyan, hogy a legjobban beszippant, az egyik filmet az utóbbi időben pár hét leforgása alatt háromszor(!)megnéztem, mert annyival magával ragadó és amin meglepődtem, hogy eddig ezt nem is tudtam, hogy menniyre új dolgokat veszek észre egy-egy újranézés alkalmával.

Nyilván könnyebb, mert már ismerem a történetet, és tudok más dolgokra figyelni, de félelmetes mennyi fontos részlet marad(t) észrevétlen első megnézésre.

És az jutott eszembe, hogy az életemben is biztos így van, hogy vannak szépen egymás után a kis történéseim, találkozóim emberekkel, egy-egy fontos párbeszéd, és én elsőre - és az élet sajátosságából adódóan egyben utoljára is - hiszen ezek egyszeri és megismételhetetlen pillantok - mennyi minden apró mozzanatot lehet, hogy nem is látok, nem érzékelek.