Soha nem értettem, hogy miért okoz nekem olyan földöntúli gyönyörűséget bármilyen, mások által szomorúnak mondott zene, amikor nekem egy csodás élmény hallgatni azt.
Nem is magamtól tudom ezt, hogy a szomorú zene nem tetszik mindenkinek, hogy más nem szívesen hallgatja, ha más nem szól róla, soha nem tudom meg.
Nem is magamtól tudom ezt, hogy a szomorú zene nem tetszik mindenkinek, hogy más nem szívesen hallgatja, ha más nem szól róla, soha nem tudom meg.
Egyszer megkérdeztem annó a pszichiáteremet, hogy mi az oka annak, hogy én ebben élvezetet lelek és akkor valami olyasmit mondott, hogy így élhetem ki - át a magamban rejlő szomorúságot, már nem nagyon értem, hogy hogyan is értette, de azt tudom, hogy amikor erről beszéltem vele, akkor abban a pillanatban világossá vált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése