Szóval az van, hogy tegnap este írtam egy iszonyú depressziós bejegyzést, aztán 2 óra múlva kitöröltem.
Előtte is írtam valamelyik nap, és azt is kitöröltem.
Ne kérdezzétek, én se nagyon értem.
Az van, hogy mostanában valamiért úgy érzem, nagyon kiadom magam itt a blogon.
Ami, amikor megírom, iszonyú jó terápia, de aztán jön egy érzés, hogy mennyire sokat láttatok magamból ( ez a tegnap esti, már kitörölt bejegyzésemre vonatkozik).
Pedig, ha tudnátok milyen jó ez a blog nekem.
És szeretném folytatni, és őszinte akarok lenni.
Holnap vizsgázom, most épp dolgozom, két számla közt felléptem ide, hogy írjak.
Amiről majd írni fogok nektek: ki akarom törölni magam a facebookról.
Nem bírom már, nem visz előre, csak lehúz az a sok kisbabás kép, és én már nem osztok meg semmit, mert teljesen azt érzem, amit megosztanék, úgysem érdekelne senkit.
Erre itt van nekem a blog, meg ti.
Itt vagytok?
Azon már én is gondolkodtam, hogy kitörlöm magamat fb-ról, de nem a kisbabák miatt, azok különösebben nem érdekelnek, mint inkább a függőség, hogy felmegyek, lézengek, és ezzel csomó idő elmegy. Aztán rájöttem, hogy kitörölni kb annyi, mintha leszarom és nem megyek fel, csak ha nem törlöm magamat, akkor később még ha kell, tudom használni, mert azért sok mindenre jó. Pl. (üzleti) kapcsolatok építésére.
VálaszTörlésSztem se töröld magad, inkább szűrd meg, hogy mit akarsz látni, vagy esetleg láttatni magadból. Soha nem lehet tudni, hogy mire jó (nálunk pl az egyetemi évfolyam-találkozó szervezése indult el ott, sztem ha email címekkel kezdtünk volna bénázni, a fele embert nem sikerül összevadászni), vagy ki talál meg ott valamilyen okból.
VálaszTörlésÉn itt vagyok! ;-) És te adtad az ötletet ahhoz, hogy miként egyensúlyozzak a nagyon személyes és a nagyon személytelen között. Teszek fel nagyon személyes dolgokat a blogomba, de néhány óra, esetleg egy nap múltán átteszem vázlatba, és már nincs is ott. Ha valaki gyakran jön, akkor kap egy csomó személyes dolgot is, ha nem gyakran, akkor nem. ;-)
VálaszTörlésLegyen szép napod!
Ha kitörlöd magad facebookról, majd szembe jönnek az utcán a babások. A problémádat nem oldja meg, csak hátat fordítasz neki. :) Itt vagyok, lehet néha túl őszintén, de itt vagyok. :)
VálaszTörlésSzerintem is a szűrés a megoldás, én kábé már a fele ismerősöm letiltottam, és azóta egész élvezhető a fészi. Csak keményen! :)
VálaszTörlésSzerintem mindennek a kulcsa az, hogy olvas a pasid... A blogoknál nagyon jól működik ez a nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek stílus. De ha nem csak azt akarod leírni, hogy mit főztél, meg milyen cuki a macskád, hanem tényleg terápiás célra használnád a blogot, hogy leírd, mi bánt, amire szerintem igazán jól működnek ezek a naplók, akkor azt teljesen tönkreteszi, ha hozzád közelálló ember is olvas, mert onnantól fogva nem leszel őszinte. Amúgy én pont beleolvastam abba a bejegyzésbe, amit töröltél, és semmi égbekiáltó, titkos dolgot nem írtál le, sőt, pont eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy ilyen belső dilemmákat, gondolatokat van hova leírnunk, van kivel megosztanunk, nekünk, bloggereknek. Sajnálom, hogy nem érzed úgy, hogy ez belefér.
VálaszTörlésKorábban én is sokszor voltam így, hogy írtam valamit, aztán töröltem. Ez akkor történt meg többször, amikor olyan dolgokról írtam, ami érintett olyan hozzám közel álló személyt is, aki olvassa a blogomat. Aztán mindig hülyének éreztem magam, egyrészt azért mert leírtam, aztán meg azért mert töröltem. Szóval egyet tudok érteni Ilonkával. És szerintem sokan itt vagyunk.:) Írj nyugodtan...:)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt vagytok. :)
VálaszTörlésIlonka, képzeld a párom nem olvas, soha nem nézi meg, talán inkább az zavar, hogy 1 vagy2 embernek meséltem a blogomról egy gyenge pillanatomban , na, talán ők olvasnak, nem tudom.
Inkább az volt tegnap este, hogy a bejegyzés után jóval, kicsit jobban lettem (közösen tanultunk párommal a holnapi vizsgámra éjfélig) és ez olyan jó volt, hogy valahogy kikerültem az érzelmi hullámból, megláttam a bejegyzést és úgy éreztem, hol van az már.
Nagyon hullámzó a hangulatom.
És nem megoldás, ha nem törlöm ki magam a facebookról, csak nem használom, ahogy írjátok, mert pl. ha van itthon Nutella, biztos nem bírom ki, hogy ne egyek belőle vagyis, akkor úgyis mindig fellépnék megnézni, hogy lássam, ismét nem történt semmi . :)
De erőt veszek magamon és beveszem a leszarom tablettát, írom a blogom, mert az enyém.
Na, az enyém mondjuk ezért is lett meghívós, tudom ki olvas, és ki nem, így azok biztos nem olvasnak, akiknél nem akarom, hogy olvassák. Persze kicsit sajnálom, hogy így nem találnak rá sokan a blogomra, nincsen 20-30-50-60 komment egy poszt alatt, de hát ennek van ára, nekem megéri, de ebbe biztos beletartozik az is, hogy jóóól megszívtam már, hogy olyan emberekről írtam, akik a blogomra keveredtek és volt belőle mindenféle botrány;)
TörlésSzerintem is sokszor zavaró lehet, ha olvas a pasid is. Nálunk ez nagyon jól működik, de őszintén szólva elég kevés hasonló példát láttam, többnyire a pasi beleszól, megsértődik, feszélyezve érzi magát a másik tőle. Pl. az előző kapcsolatomban nem működött ez az olvas a pasim dolog, volt belőle konfliktus, egy idő után már nem is írtam le a bejegyzéseket róla. Most olyan emberrel vagyok, aki a helyén tudja kezelni ezt, szóval ez a feleken múlik abszolút.
Én is olvastam a tegnapi bejegyzésed, és egyáltalán nem éreztem gáznak. Nagyon remélem, hogy minden megoldódik <3
Igen, a tiedet én is szívesen olvasnám:)
TörlésÍrj nekem ímélet a lensziromblog@gmail.com-ra, vagy ide egy emailcímet, hogy hova mehet a meghívó! :)
TörlésÉn is kérek szépen meghívót Lenszi!
TörlésSzóval a párom tényleg nem olvas. Mikor nemrég volt az az ominózus poszt és kaptam a sok kommentet, akkor az úgy volt, hogy én szóltam neki, hogy miket írtok nekem, és ezért megnézte ő is a blogot.
VálaszTörlésDe nem olvassa.
Nem szeretném zárttá tenni.
Azért ne vegyél rá mérget, hogy nem olvassa, főleg a múltkori poszt utàn...
VálaszTörlésNem olvassa, most ismét rákérdeztem. :) (Arról ne beszéljünk, hogy az mire utal, hogy nem olvassa :)
VálaszTörlésDe tőlem olvashatja is, mert nincs itt az oldalon semmi olyan, amit ne tudna rólam.
A magamból nagyon kiadást nem felé értettem, hanem csak úgy a nyilvánosság felé.
én sajnos lemaradtam arról a posztról, sajnálom, hogy törölted, de te érzed, mikor miért mit teszel.
TörlésMêg szép, hogy itt vagyok.:)
VálaszTörlésOlvastam az előzőt is, nem volt vele gond, őszint volt és ennyi. :) plusz egy új info.
Fb. még jó lehet valamire késöbb, de ha ennyire zavar, deaktiváld magad egy időre pl.
En is itt vagyok, szeretlek olvasni, drukkolok, ilyesmi.
VálaszTörlésSzerintem az olvasóid többsége pontosan tudja, hogy néha csak pillanatnyi hangulatot örökítesz meg, mint mindannyian, de erről is szólnak az énblogok. Lehet depizni, dühöngeni, sírni, féktelenül örülni. A tegnapi bejegyzéssel sem volt semmi gond, bár jól meglepődtem. Drukkolunk. :-)
VálaszTörlésSzerintem az olvasóid többsége pontosan tudja, hogy néha csak pillanatnyi hangulatot örökítesz meg, mint mindannyian, de erről is szólnak az énblogok. Lehet depizni, dühöngeni, sírni, féktelenül örülni. A tegnapi bejegyzéssel sem volt semmi gond, bár jól meglepődtem. Drukkolunk. :-)
VálaszTörlés