Olyan nagy szomorúságban volt részem két teljes napig, hogy még a blogomra se akartam megírni, mert akkora nagy fájdalom volt.
Eltűnt a 3 cica közül a legkedvesebb.
Kedd este láttuk utoljára és ma, péntek reggel került elő.
De, hogy milyen szörnyű volt...mindkét délután csak sírtam otthon, tegnap a krumplit is úgy pucoltam a paprikás krumplihoz, hogy csak sírtam és sírtam.
Érdekes volt az egész, hogy milyen sokat jelent nekem ez a kópé...
Ma reggel meg kinyitom az ajtót és ott van a lábtörlőn!
Azt a hatalmas boldogságot, most végre örömömben sírtam.
Annyira hihetetlen, hogy megkerült, már egészen lemondtunk róla, ugyanis még soha nem kóborolt el fél napra sem (egy ivartalanított 2 éves lány cicáról van szó).
Szóval most nagy az öröm, és ez a két nap jó volt arra, hogy rájöttem, az ember addig boldog, amíg nem tudja, hogy épp boldog. :)
Örülök, hogy megkerült! Lehet, hogy olyan helyen bújt meg, ahol véletlenül bezárták.
VálaszTörlésMi felzartuk a padlasra ugy, hogy nem vettuk eszre. En is nagyon keszen voltam, de o meg nem nyavogott, nem adott semmilyen jelet, pedig maskor mindenert ordit. 4 nap utan lett meg a butus :-)
VálaszTörlésEgyszer meg bezartam a garazsba a szomszed egeszen kicsi macskajat, ugy, hogy napokig ki be jarkaltunk es nem jott elo. Halal elott par perccel jott elo, azonnal adtam neki enni inni es utanaderult ki, hogy van gazdi...
én a kutyát zártam be a garázsba egy teljes napra. Meg se moccant.. Pedig én már a polgárőrséget akartam hívni..
VálaszTörlésA mi Kókszunk fél éve tűnt el, és nem került elő:-(
VálaszTörlésŐszintén nagyon sajnálom...tudom, milyen szomorúság lehet... :(
Törlés