Már most izzad a tenyerem, ha eszembe jut, milyen is lesz élesben ott ülni egy idegen előtt és annyi mindent elmesélni neki, ami bennem van.
Sok idő kell hozzá, mire mindent elmondok, és sírni is fogok, ez biztos.
Ti voltatok már pszichológusnál?
Jók a tapasztalatok?
Találtam is egyet, már csak be kellene jelentkeznem.
Amikor èn először voltam, köszöntem, bemutatkoztam, leültem, elkeztem sírni, és csak sírtam, bömböltem. Aztán kicsi idő után mondta, hogy de mondjak már valamit, mert így nem tud segíteni.:) jó, mondjuk volt bajom tényleg.
VálaszTörlésÓ, én imádom a volt pszichiáterem. Mondjuk kicsit más tészta, mert konkrét kezelendő problémám volt, értsd pánikbetegség. Évekig vacakoltam mire elmentem, alig 8 alkalommal kikúrált, illetve adott a kezembe egy módszert amivel kezelni tudom a dolgot. Nagyon érdekes, jó beszélgetések voltak, én csak ajánlani tudom mindenkinek, ha gondja van, menjen szakemberhez. Teljesen felesleges egyedül kínlódni. De az is biztos, hogy szerintem nagyon nehéz jót találni. Amikor én azt hallom, hogy 5 éve járok pszichiáterhez... akkor azt gondolom, hogy akkor elég szarhoz jársz, ha még most is menni kell. De nem vagyunk egyformák.
VálaszTörlésÉn is jártam egy ideig pszichológushoz, és nekem nagyon bevált. Én kifejezetten férfit kerestem, talán a racionalitás miatt, aztán csak beszéltem, beszéltem. Mondjuk nekem inkább nem beszélni nehéz. :-)
VálaszTörlésÉn már nagyon régóta tervezgettem, aztán egy nagyobb családi krízishelyzet kellett hozzá, hogy ténylegesen hozzákezdjek... Nem régóta járok, és még mindig inkább az alapozásnál tartunk, de már érzem, hogy használ, letisztultak a dolgok valamennyire, és igen, fura egy idegennek ennyi mindent elmesélni (és hangosan kimondani olyasmit, amiről eddig csak gondolkodtam), de segít.
VálaszTörlésKöszönöm a tapasztalatokat...hasonlóan képzeltem, még nem jelentkeztem be, de benne van az egy hetes tervben. :)
VálaszTörlésAzóta volt már valami? :)
VálaszTörlésÉn is voltam pszínél, volt egy, aki olyan, hátnemrossznemrossz kategória volt, de sokat segített abban a rövid időszakban plusz miatta tanultam meg az autogén térninget, ami később sokat segített (vissza kéne térnem megint :P), aztán tök más miatt voltam egy másiknál és hát ég és föld. Nála éreztem azt, hogy otthon vagyok, minden egyes alkalom után úgy jöttem el, hogy sokkal jobban éreztem magam. Már nem járok hozzá rendszeresen, bár kétszer volt, hogy felhívtam, hogy hadd ugorjak be egy alkalomra :D Lehet, megint kellene mennem, jót tenne :)
Persze, hogy még be sem jelentkeztem :)
TörlésDe úgy gondolom, ha igazán szarul lennék, már bejelentkeztem volna.
A hangulatom nagyon változó, kedd délután munka után bőgtem a fotelban fél órán keresztül, erre szerda délután meg rablóhúst sütöttem, pálcikákra szúrogattam a húst, zöldséget (babra munka), szóval néha van kedvem élni, néha nincs...
tök érthető, hogy amíg nem érzed úgy, hogy beledöglesz, annyira szar, addig odázgatod... azért elég félelmetes dolog ez a pszichológusosdi. és nem a helyzet miatt, hanem mert akkor többé nem lehet félrenézni, nem foglalkozni vele, békénhagyni, hogy hátha megoldja magát a sokminden... akkor már meg lesz piszkálva, akkor már bele kell menni, és jönnek vele az érzések és a felismerések és tények is, bele az ember arcába. ami szar. (kezdek rájönni, mért olyan nehéz nekiindulni. olyasmi, mint fogorvoshoz menni, csak nincs érzéstelenítés és nem múlik el másnapra.)
Törlésvan, hogy az ember még nem érez magában erőt hozzá, és vár valami durva motivációra...
ja, viszont amellett, hogy sokszor nehéz, állati hasznos is, és nagyon felszabadító. sírni természetesen ér :)
VálaszTörlés