Hétvégén sikerült olyan letargiába kerülnöm, ami már már ijesztő volt.
Reggel suliban voltam, aztán délután el kellett mennem egy eseményre, ahova persze nem volt kedvem menni, és mikor a suliból tartottam haza a busszal, már éreztem, hogy a hangulatom nagyon szontyola.
Hazaértem, majd nem sokkal utána mennem kellett az összejövetelre.
Annyira rosszul éreztem ott magam, mert én már haza akartam menni, és végre szombat délután elkezdeni a saját hétvégémet (igen, tudom, önző vagyok).
Aztán, mikor hazaértem, csak a rosszkedv ült rám még jobban, mint addig.
Estére már élni se akartam , és ez tényleg komoly.
Azt éreztem, hogy semmi nem tesz boldoggá, csak a fejemre húztam a takarót és feküdtem.
Mindeközben persze takarítani kellett volna, de még a kupi se érdekelt.
Tényleg nagyon nyomorúságos egy nap volt.
Aztán vasárnap reggel, ahogy napsütésre ébredtem, valahogy értelmet nyert újra minden.
De azért egész nap éreztem, hogy nem hiányzik sok ahhoz, hogy újra elöntsön a szomorúság.
A legjobb szándékkal írom, hogy most már tényleg menj el szakemberhez. Nagyon ijesztő amiket írsz!
VálaszTörlésMondjuk az is érdekes kérdés számomra, hogy ilyenkor a párod mit csinál? Elég rémisztő lehet látni, hogy a társad fekszik az ágyon, fejére húzott takaróval, és nem moccan! Próbált vigasztalni?
Igen, tudom, hogy igazad van, el kell mennem végre...csak annyi dolgom van mostanság, 2 hét múlva vizsgám is lesz, meg ismét program program hátán, hogy valahogy nem fér bele...de meg kell oldanom, hogy beleférjen.
TörlésCsak nekiindulni nehéz, de biztosan nagyon jó lesz.
A párom nem vigasztalt, mert ő ottmaradt a bulin, így egyedül voltam otthon.
Kedves Lili! Sokszor eszembe jutsz, milyen kedved lehet. Hogy telnek most a napjaid?
VálaszTörlésNagyon kedves tőled az érdeklődés, kedves Ignes, írok egy újabb posztot róla.
TörlésNagyon rendes dolog tőled, hogy megszakítottad amit terveztél és mégis írtál! Én nagyon örülök neki és ha úgy érzed, nincs is kedved blogolni, ne tűnj el a mi szemünk elől is, hiszen veled vagyunk. :) Sokan sokfélét mondhatunk, kérdezhetünk, ami segít, de a legfőbb, hogy veled érzünk és innen felfelé lesz, tuti! Valahogy, de felfelé.
VálaszTörlés