2015. június 15., hétfő

Egyszer

Meg kell találnom az életemben a harmóniát.
Menne is ez, de több dolog is visszafog, ezeket kell legyőznöm.
Az egyik az idő. Ami úgy rohan, mint soha azelőtt.
A másik - mások. Igen, hasonlítgatom magam másokhoz, más nőkhöz, akik hasonló korúak, mint én.
És már férjük, gyerekük van és épp otthon babáznak boldogan, harmóniában.
Én meg dolgozom és egyre több a feladatom a munkahelyen, az egész nap egy pillanat, de nehéz, fárasztó pillanat.
És hazajövök és végzem a házimunkát.
Aztán meghívnak ide, oda, amoda, ahol persze kisgyerekek is vannak.
És nekem olyan nehéz azt mondani, hogy - juj, de aranyos.
Nehéz...nagyon nehéz.


10 megjegyzés:

  1. Szerintem kezdj barátkozni egy tizessel fiatalabb lányokkal is! :)) ..és higgy benne, hogy egyszer te is leszel olyan boldog, amikor majd -ha nem is pont ezektől a mostani babás ismerősöktől, de- "karmikusan" visszatér hozzád mindaz a szeretet, amit te adsz. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a szeretet amit én adok? Ezt honnan érzed? :)

      Törlés
    2. Hát onnan, hogy... :) (még) hiszek olyanokban, csak nagyon-nagyon kevés velejéig rossz ember van meg a szeretet az egyetlen út meg a legfőbb dolog az életünkben, ahogy összeköt minket és kedves Lili, rólad nemhogy azt gondolnám, ahhoz a réteghez tartozol, aki erre nem képes, hanem a másik "tábor" tetejéhez.
      ...például azért, mert olyan jó lelked van, hogy még az is érdekel és fontos, miért gondolja ezt rólad egy idegen. :)

      Törlés
  2. vagy idosebbekkel, mint en es meg nincs gyerekuk ;)

    VálaszTörlés
  3. Megértem a problémád, egyik korban se jó látni, hogy a korosztályod előbbre van nálad. Én is látom, hogy a körülöttem lévők házasságot kötnek, házat vesznek, gyerekcsináláson vannak, fesztiválokra járnak, nyaralni mennek, én meg hiába vagyok velük egyidős, mérföldekre érzem magam attól, hogy valaha is részem lesz ilyesmiben. Viszont az a helyzet, hogy minden embernek más életútja van, nem lehet mindenki egyforma, nem lehet mindenkinek ugyanaz a tempója. És én én vagyok, és nem más, ezt te is mondogasd magadnak. Képzeld azt, hogy van egy gyenge éned és egy erős (végül is így van), és a gyengén nem segíthet senki jobban, mint te magad, egy erősebb kiadásban. Ez így nagyon bénán hangzik? Mindegy... Ne add fel.

    VálaszTörlés
  4. Folyton hasonlitgatunk. Mint amikor az öteves erettsegi talalkozonkrol hazafele ballagva az egyik volt osztalytarsnöm alaposan kielemezte a frissen begyujtött informaciokat, es ragyogo arccal vonta le a következtetest: "En allok a legjobban!" Ertsd: diploma, ferj, nagy lakas. Gyerek hamarosan. Van ebben valami, amitöl kiraz a hideg.
    Nem sokkal kesöbb en is ferjhez mentem (pipa), cuki lakasban eltunk (pipa), tanitani kezdtem (pipa), gyereket terveztunk. Ezt az itemet evekig nem sikerult kipipalni, aztan, amikor hanyatt-homlok menekultem a hazassagombol (nem azert, mert olyan iszonyu volt, hanem, mert annyira nem olyan, amilyenre vagytam), es halat adok az egnek, hogy nem lettem anyuka korabban. Sosem költözhettem volna Helsinkibe.
    Na mindegy, azt akarom kinyögni, hogy _szerintem_ fekudj ra a hullamokra a hagyd, hogy össze-vissza dobaljon a viz, ha mar nem birod, es az orrodba megy a viz, akkor majd jol kiuszol a francba a partra.
    Na, jol megmondtam.

    VálaszTörlés
  5. Feküdjek a hullámokra, ez nagyon tetszik, ezzel sokat segítettél! :)

    VálaszTörlés
  6. Azota is ezen töröm a fejem, mert azert ez nekem sem megy könnyen. Azutan lazultam bele egy kicsit a sajat sorsomba, miutan egy rövid idön belul nagyon sok hardcore gyomrost adott az elet. Mert valahogy összekapartam magam(segitettek a barataim es a csaladom), es nagyon sok klassz dolgot fedeztem fel az eletben, es olyanokba vagtam bele, hogy huha. Annyival jobb lett, es tudom, hogy sosem lehetett volna jo a rossz nelkul. Na, ujabb okossag, jee!

    VálaszTörlés