Volt olyan, hogy éltem?

Őszinte leszek, elég szar napokon vagyok túl.

A gyerek már teljesen kikészít néha. A napokban elkezdett olyan hisztirohamokat csinálni a semmin, hogy ilyenkor már mindenre gondolok, csak arra nem, hogy holnap reggel is fel akarok még kelni.

Biztos én is nagyon belefáradtam már, meg aztán nagyon landol már a repülő, ezt szoktam mondani, amikor már mindjárt elérkezek egy időszakhoz, amit várok, de még nem vagyok ott.

Ja, és most épp blogolok, mert van még kb 12 percem, mielőtt előveszem a csirkemellet a hűtőből, hogy nekiálljak bepanírozni, hogy ebédet főzzek.

És épp van rá egy pici időm, vagyis még a blogra is, mert a gyerek, hihetetlen, de épp oviban van, beszoktatás jelleggel, és van még kb egy órám, hogy érte menjek, addig kéne még a világot is megváltani.

Annyi mindent szeretnék csinálni.

Nem baj, biztos lesz még olyan, hogy énidő vagy mi a szent szar, valamikor abból nagyon sok volt, csak akkor még nem vettem észre, hogy épp van.

Utálom azt is, hogy mindig magam kell a háttérbe szorítanom, ettől az ember igencsak frusztrált lesz egyszer csak.

De ne panaszkodjak, a héten volt egy 2 órás énidőm, egy könyvbemutatón voltam a helyi könyvtár szervezésében, és ott, úgy éreztem, újra élek... Istenem de jó volt kiszabadulni és olyat csinálni, amit én akarok.

Mert

• nem akarok hintáztatni gyereket a játszótéren
• nem akarom fogni a kezét, ahogy lecsúszik
• nem akarom újra megkérni, hogy kössük össze a haját
• nem akarok újra könyörögni, hogy most épp delelési idő van, picit    pihenjen le
• nem akarok meséket olvasni
• nem bírok már elváltoztatott hangon mesét olvasni, amikor épp egy párbeszéd van, mert úgy érzem

elfogytam, kiégtem, minden hús le lett rólam húzva, nem tudok már adni, mert nincs miből, és nekem lenne szükségem arra, hogy kapjak, hogy töltődjek, hogy én kérhessek, hogy én - én lehessek.

Imádom őt, de néha megbolondulok már ettől a monotonitástól, és tényleg, nekem valamikor volt egy életem?

Úristen, az ember milyen szerencsés, csak azt nem veszi észre, hogy épp most az.

Megyek. Főzök. Köszönöm ezt a blogírásnyi énidőt.