Arról, hogy vagyok

Próbálom én itt élni a napjaimat, élvezni az apró boldog pillanatokat a kislányommal - amiből akad bőven - de azért belül végtelenül szomorú és csalódott vagyok.

De erről majd picit később.

Ma délelőtt is a szőnyegen egymás mellett  ülve egy 6 éveseknek való kirakót raktunk épp össze a 2 évesemmel, amikor picit jobban mellé bújtam és szokás szerint megpusziltam a kis fejét, aztán folytattuk a játékot.

Ekkor felnézett rám, közelebb bújt és azt mondta: Szeretlek, Aja...

Ritkán mond ilyet, hisz még nem ilyen dolgokkal foglalkozik, rengeteget beszél, szerintem ilyen 4-5 éves szinten lehet, illetve nem tudom, de már meg sem lepődünk, amikor ilyen 20 szó fölötti körmondatokban beszél, hibátlan nyelvtannal vagy úgy kezdi a mondatait, hogy azért sírtam, mert...és elmondja mi volt a baja.

Ha adunk neki egy pohár vizet pl. mindig megköszöni, és most már olyat is csinál, hogy ha megbánt, mondjuk épp a hisztijével és én ráhagyom, nem is mondok már semmit, akkor  odajön és bocsánatot kér. 

Ez lehet, hogy nem nagy dolog, én mégis annak érzem, mert nyilván először én tanítottam neki ilyen esetben, hogy bocsánatot kell kérni, de már többször volt rá példa, hogy teljesen magától felmérte a szituációt és őszintén odajött és odabújva mondta: Bocsánat Aja, nem akartam.

Ma bejöttünk az udvarról és odanyújtotta a kis mutatóujját és azt mondja: Nézd, Aja, zsálya illatú az ujjam (odakint mindig megdörzsölgeti a zsálya levelét, imádja szagolgatni, mondjuk kis tükör gyerekem, mert én kb. ugyanezt csinálom mindig).

Lassan újra össze kell írnom a mondásait a babakönyvbe (abba, amit ugyebár már nem tudok a faszom ex munkahelyemre bevinni) mert folyton a naptárba írom fel gyorsan, szigorúan dátummal ellátva és már eléggé el vagyok maradva vele.

Olyat is mondott már, az egyik legkedvesebb volt még nekem, hogy ha nagy lesz, majd olvas Poppert. :)

Én nem fogom visszatartani, sőt, annyira boldog vagyok,hogy a könyv szeretetemet is sikerült átadnom neki, és csodálatos érzés lesz kamaszkorában vagy amikor már érdekli, könyveket ajánlani neki a könyvespolcomról.

A kirúgásom

Sajnos csak erősíti bennem az érzést, hogy engem nem lehet szeretni.

Értéktelen vagyok, nincs rám szükség.

Még mindig nem tudom felfogni, hogy a főnököm, akivel ennyire jó viszonyom (volt), hogy volt képes ekkora szar dologra.

Próbálom azért a fényt is látni ebben a sok sötétben, és tegnap éjfél körül, amikor szorongva emiatt hogy kirúgtak, ismét nem tudtam elaludni, egyszer csak bevillant, hogy olyan nagyon hiányzik még mindig egy barátő, aki szeret és aki magától jelentkezik, keres, hogy arra gondoltam, biztos majd a következő munkahelyemen találok valakit, aki barátom is lehet, nem csak kollégám.

Micsoda optimizmus.

Nem vall rám, de hátha szerencsém lesz és lesz erre esélyem.

Amúgy hirtelen felindulásból (végig sem gondolva, hogy jelenleg még nincs óvoda, nem tudok dolgozni, hiába is nézegetem én az álláshirdetéseket ) két helyre is elküldtem a csodálatosan szánalmas önéletrajzomat, és a két helyről az egyikre be is hívtak (milyen lehetett a felhozatal, ha pont engem )de aztán realizáltam, hogy van egy gyerekem itthon, aki mellől még nem tudok elmenni végre pénzt keresni, lemondtam az interjút, hozzáteszem szomorú szívvel.

De azért próbálok tudatosan az apró pillanatokra is figyelni, és a napjaimban mindig valami örömöt keresni, 

azért ilyenek vannak:

• Vasárnap húslevest főztem, ami egészen finomra sikerült és a kislányom is többször kért belőle, jó érzés nézni, ahogy a főztömet eszi, ebben a mozzanatban anyukám is benne van, hisz ő jut eszembe, ahogy étellel ellátom a kis családomat.
• Vasárnap a rántott hús mellé petrezselymes krumplit is főztem, éppen olyat, amilyet anyukám csinált mindig, szívmelengető arra gondolni, hogy ezt a "tudást" ő adta nekem, és én majd tovább adhatom a kislányomnak.
• Nyílnak a rózsáim a kertben...imádom őket, naponta többször is megnézegetem, ápolom és szagolgatom őket.
• A petrezselymet a kertben szedtem, de van itthon saláta is most és  saját kapor, amiből a napokban kaprós túrós palacsintát is sütöttem, és ma már ettem egy kis saját borsót is, nagyon zsenge és  édes volt.
• Szép lassan mindenféle kerti zöldség, gyümölcs lesz majd, múlt héten ültettem paradicsom- és paprika palántákat.
• Saját bodzaszörpöt is csináltam, az udvari (épp nem tetves) bodzából, nagy sikere van, szerintem a héten még készítek.
• Meghívtam vendégségbe nagybátyámékat, várom, hogy találkozzunk és jó lesz picit vendéglátónak lenni.
• A gyerekem a saját szavaival elmeséli a meséket, hosszú történet jelleggel, amiket felolvasok neki, annyira édes és ez is annyira új dolog tőle, meglepő, hogy már ekkora lányom van.
• Most meg annak örülök, hogy ennyi mindent felsoroltam ide, ami pozitív, még tudnám folytatni, de ébred a kislányom a delelésből, így ennek most itt lesz vége.

Most én magam sem értem ezt a hosszú blogbejegyzést, mindenesetre érdekes, hogy mire leírtam a jó dolgokat is, tényleg jobb lett a kedvem, jobban  rálátok, mennyi minden jó dolog is történik a szar mellett. :)