Nem olyan sok mindent szeretek a külsőmben (illetve azért legyek őszinte, van, amit igen, meg sok mindent nem), de a kék szemeimet nagyon szeretem, vagyis azt, hogy kékek.
Nekem ez a természetes, ez a legtermészetesebb szem szín, ennek az az oka, hogy mindkét szülőmnek, bátyámnak és nekem is kék szemünk van, vagyis anyukámnak már csak volt.
Kiskoromban bárhova néztem, mindenkinek kék szeme volt és emlékszem, hogy már nagyon pici koromban, ilyen 6 évesen már mindig azt mondtam, hogy nekem is kék szemű férjem lesz és akkor nekem is kék szemű gyerekeim lesznek.
De ez így egész életemen át kísért és annyira belém égett vágyként, hogy kissé csalódott is voltam, amikor bármikor párkapcsolatba kerültem (amiből nem volt sok csak 1- 2 ugye),mindig barna szemű fiút sodort mellém az élet, kék szeműt sohasem.
Aztán amikor terhes lettem ez újra előtérbe került. Nem értek nyilván a genetikához, de annyit tudok,hogy a szem színét kék allél határozza meg (ha jól mondom) és pl. egy barna és kék esetében a barna a domináns, a szüleim mindkét allélja kék volt (egyet kap a baba anyukájától, egyet apukájától).
És mit ad Isten nekem, barna szemű párom van, de a kis pincurkám kék szemű lett!!
A párom szeme ezek szerint egy kék és egy barna allélból áll, és az én kékem mellé neki is a kékje került.
Megadatott, hogy lett egy kék szemű gyerekem, valamiért nekem ez annyira fontos volt, ha belenézek a szemébe, anyukámét is látom...
Meg aztán nagyon hasonlít rám a kislányom, ami megint csak olyan furcsa de egyben annyira jó érzés, arról nem is beszélve, hogy néha arra gondolok anyukám is ilyennek látott engem. 💗
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése