Könnyek

Ma délután utolsó kis pihenős délutánomon egyedül vagyok itthon, holnap sajnos munka.
Gondoltam megnézem Hadas Kriszta kisbabás műsorát.
Végigbőgtem az egészet. Normális ez?
Minden nő így van ezzel? Vagy ennyire itt tartok?
Nekem most dolgoznom kell, 32 leszek januárban, 2 évig előreláthatóan még a témát is jegeltük.
Konklúzió: nem nézek több ilyen műsort! :)

Könyvek

Pár napja vettem magamnak egy könyvet és kaptam is egyet páromtól, Mosolyka könyvét.
Én meg Feldmártól vettem egyet neki, most aztán van mit olvasnunk...

Tegnap bejglit sütöttem, ma megint ebédre megyünk...jövőre változtatni szeretnék ezen, nem akarom, hogy arról szóljon a karácsony, hogy folyamatosan megyünk valahova, mert itthon meg alig vagyunk.

Ilyenek a szülők, ki akarnak minket sajátítani, de ezt jövőre már nem hagyom. :)

Önszeretet...

Elég hosszadalmas, programokkal teli hétvégém volt - nem szeretem az ilyet természetesen.

Kezdődött a péntekkel, Pestre mentünk, párom céges karácsonyi vacsorájára, ahonnan sikerült úgy hazaérni, hogy nagyjából hajnali kettőkor feküdtünk le aludni.
Ez nem lett volna nagy baj, ha szombat reggel 8.30-kor nem kellett volna már a bérügyintéző tanfolyamon ülnöm frissen, kipihenten.

A tanfolyamról elrohantam párom karácsonyi ajándékát beszerezni.
A könyvesboltban belebotlottam egy könyvbe, amiről 10 másodperc után tudtam, hogy meg kell vennem magamnak.
A címe: Szívem csücskén - az önszeretet módszere négy lépésben.
Persze filóztam rajta pár percig, hogy most megérdemlek-e én csak úgy egy könyvet, de aztán mivel a könyv az önszeretetről szól, mosolyogtam egyet magamon, és beálltam a sorba fizetni. :)
Amúgy tök cuki könyv, lila betűkkel van írva az egész - karácsonyi estéimen szeretném majd elolvasni.

Aztán szombat délután még egy buliba is hivatalosak voltunk, de ekkor már borzasztóan fáradt voltam, de túl vagyok rajta, ma éjszaka sokat alhattam, holnap pedig irány a munka. :)

Pirosság

Apró örömök...vagy nem is aprók...nekem.
Miután a tanfolyamon nem mertem elővenni a telefonomat, hogy megnézzem mennyi az idő, nem, nem  azért mert rámszól a tanító néni :) hanem mert ott, abban a pillanatban rájöttem, hogy kurva égő a telefonom, egy régi kinyithatós fajta - még soha nem volt okos telefonom.
Hétfő estétől már nekem is van! :)
Még barátkozunk és a táskámban egyelőre egy vastag puha zokniban utazik, de kezdem érteni az érzést... :)

A másik...soha nem volt még műkörmöm, nem is akarok, de még soha nem voltam manikűrösnél.
Tegnap estig. Ezt a bejegyzést már csábítóan vörös körmökkel írom és azt hiszem, ebből már nem engedek soha...

Élnék Annalight szavaival: eddig szatyorban éltem :)

És ma még a munkahelyen is nagyon harmóniában voltam magammal.

Sajt nélkül boldogan :)

Nincs itthon sajt, de ma kilépek a komfortzónámból és nagyon merészen sajt nélkül sütök pizzát.
Az egyik pizza már készen van, a fokhagymás tejfölös alapú még a sütőben, és igen fincsi lett.

Sajt helyett pedig olajon megfonnyasztottam egy csomó vöröshagymát egy kis fokhagymával megízesítve, megöntve jó nagy adag tejjel, amit liszttel sűrítettem. És ez megy a pizza tetejére.

Persze nem sajt ízű, de milyen jó már, hogy így is lett egy isteni hétfői vacsora.

Fáradt

Ma nagyon nehéz volt a nap...nagyon elfáradtam és össze is zavarodtam mindenféle áfával, adómentessel, ellenszámlával, számlatükörrel meg mindenféle bruttóval, nettóval, pénztárszalaggal...áááááá.
Úgy kell könyvelnem, hogy nem is ismerem az alapokat.
De majdcsak kialakul.

Közben tanulgatnom kéne a tanfolyami jegyzeteimet, elvégezni a háztartást,mert hát hiába a szép fehér Ikea konyhabútor, ha tiszta kosz.
Aztán koszos a mosogató, azt most megcsináltam, betettem egy mosást, várakozik egy második adag, húztam tiszta ágyneműt, kihúztam a kukát, amit szerda este kell, de a kihúzáskor gondolkodtam, hogy vajon biztos holnap lesz-e csütörtök...

Ma sajnos nem főzök, de holnapra ki kell vennem egy csirkét a fagyasztóból.
Közben közelít a karácsony, ajándékok után is kéne rohangálni.

És ami még fontos, hogy tegnapelőtt azt álmodtam, hogy terhes vagyok, azóta többször is eszembe jut az érzés, milyen is lehet, és megpróbálok arra koncentrálni, hogy bár 32 leszek januárban, még nem olyan nagy gáz...persze tudom, hogy már az, de elnyomom.
Úgyis mindig minden úgy történik velem, ahogyan kell.

Szóval ma este bezabálok hamburgerből aztán arra gondoltam, ha lesz lelki erőm, megnézem a Boldogság nyomában-t. 
Nagyon szeretem ezt a filmet, szerintem zseniális a mondanivalója.

Pozitívság

Annyira akarom, hogy ezúttal minden rendben legyen és nagyon ügyes legyek majd a munkahelyen...

Ma is kettéállt a fejem, olyan bonyolultnak tűnnek a dolgok, de nagyon kitartó akarok lenni és csinálni akarom! 

Egy kurva nagy előnye a munkahelynek, hogy a házunktól 3 percre van gyalog- ez egy kincs. :)

Kávé...

Már ezer éve vágyom egy bögre termoszra, amit magammal vihetek most már a tanfolyamra is meg majd a munkába is.

Iszonyú nehéz volt kiválasztani, hogy melyiket rendeljem meg az ebay-ről, több órát töltöttem ezzel még a múlt héten, de olyat, ami 100 %-ban tetszene, sajnos nem találtam.

Így aztán erre esett a választásom, remélem élőben is jól néz ki majd és akkor mindenhová magammal vihetem a kis kávémat, teámat.

Változások

Aki olvas és esetleg már hiányolt, attól elnézést kérek, de nagyon fárasztó időszak vette kezdetét az életemben.

Úgy néz ki találtam munkát, épp zajlik a betanítás (kurva nehéznek tűnik és iszonyú fárasztó), mindemellett pedig elkezdtem egy tanfolyamot is, ami egy évig az összes szombatomba belerandít.
Így aztán a szombat, vasárnapi fincsi nagy alvásaimból mára már csak a vasárnap marad meg, egy  év múlva két új szakmával a zsebemben (remélhetőleg) visszakapom az életem.

Nagyon nehéz időszak ez most, kereskedelmi asszisztens leszek egy cégnél, könyvelési feladatokat is el kell látnom, és eléggé meg vagyok rettenve, mert nem tűnik egyszerűnek, de mint tudjuk, minden kezdet nehéz.
Szóval ezek a nagy változások az életemben, nehéz időszak, de szükséges, már nagyon nehezen viseltem a munkanélküliséget.

Ma este kicsit rápihenek a hétre, holnap sem tervezek semmi komoly dolgot, bár ne kéne főznöm...ááááá... 
(ma is pizzát rendeltünk)


Reggel megérkezett a Mikulás, nemcsak hozzám, de a páromhoz is, most aztán lehet falni a csokikat. :)

Imádom ezt...

Ridikül

Egyszer csak azt vettem észre, hogy minden nap felveszem ezt a műsort és este nagy nyugalomban megnézem.
Annyira szeretem, ritkán van csak olyan téma(vagy olyan szereplő) ami nem érdekel, általában mindig érdekesnek tartom.

Úgy szoktam megnézni, hogy közben jegyzetelek, ha éppen találok valami érdekes témát, érdekes embert. 

Múltkor este pl. annyira tetszett Varnus Xavér megnyugtató személyisége, hogy miután megnéztem a műsort, a youtube-on legalább 2 órán keresztül Varnus Xavér interjúkat hallgattam.
Annyira elvarázsolt, hogy nem is neteztem mást, csak őt hallgattam.
(mert tudni kell rólam, hogy én úgy netezek, hogy közben szól a tv, és egyszerre legalább 6 lap van megnyitva, ha Pinerestezek, közben zenét is hallgatok stb. -ezért mondom azt, hogy Varnus Xavért - csak- hallgattam.


És ezekben az apró pillanatokban olyan boldog vagyok, mikor tőlem sokkal okosabb emberek bölcseleteit, történeteit, jótanácsait hallgatom.
Próbálok belőle tanulni és többnek lenni.

Maci kávé

Nagyon szeretem a kávét.

Egy  csapott kiskanál cukorral és tejjel szoktam inni, napi háromszor, reggelente ez az első, amit magamhoz veszek.

Volt egy munkatársam, egy középkorú nő, aki mindig áradozott a Maci kávéról, ami cikóriából van, vagyis nincs benne koffein.

Olyan régóta ki akartam már próbálni - kávéíz, koffein nélkül, gondoltam így bármikor ihatok majd.

Így pár napja vettem egy doboz Maci kávét, de nagyon nem ízlett, aztán anyukám javasolta, hogy próbáljam ki, hogy tejjel használom víz helyett.

A mai szarfos napom margójára, miután az előbb még a macska is bepisilt az ágy alá, felmosás közben kiötlöttem, akkor most este kipróbálom egy bögre meleg tejjel, kizárólag kedvenc angol turis bögrémből.

Hááát...hogy is mondjam, nekem még így sem nagyon jön át, de lényegesen jobb íze van, mint vízzel.

Ti szeretitek, ki iszik ilyet manapság?

Ez lesz az első olyan

karácsonyom, amikor nincs munkám.

Úgy kell majd ajándékok után vadászni, hogy semmi bevételem nincs és a megtakarításom egyébként is nagyon meg van csappanva.

Teljesen más lesz a hangulata az egésznek.

Maga a karácsony estének is.

Képzeljétek el mekkora lúzerség egy karácsonyfa alatt ülni látszat örömmámorban úgy, hogy az ember egy senki, egy haszontalan lény.

Még lehet, hogy bejglit se lesz kedvem sütni. Tavaly annyi sütit sütöttem karácsonykor, és feldíszítettem még a függönyöket is...idén ebből mi lesz? Nem tudom.

De olyan jó lenne másképp várni a szentestét.

Néha úgy érzem, mintha az életem mostani szakasza egy vízben fuldoklás lenne, nem találom a kiutat.

(Tavaly vettem egy csodaszép piros filofaxot, amihez idén kellene vennem egy 2015-ös naptárt...ez is csak szarul esik, eszembe juttatja, hogy tavaly ilyenkor még minden rendben volt.)

Napom fénypontja

mikor este fürdéskor Isana tusfürdő helyett előkapom a fiókból a sutyi Nivea tusfürdőt, amit múltkor hozzám vágtak a Rossmannban a golyós dezodor mellé.

Eltettem a fiókba, majd akkor veszem elő használni, ha Isana elfogyott, de ma kellett egy kis öröm.

Egyszerű boldogság.

Ismét szomorúság

Az életem úgy alakult, hogy nincs barátnőm.

Égő vagy sem, sajnos ez van.

Időnként rám tör a magány, hogy de jó lenne egy barátnővel megosztani a gondolataimat.
Aki megértene, mert szerintem egy férfi nem ért meg mindent ami egy nő agyában megfogalmazódik.

Szeretnék egy barátnőt, akivel fontosak vagyunk egymásnak.

Ha lenne nekem egy ilyen szeretetkapcsom, elmondanám neki mai gondolataimat:

- ha már fogytán van itthon a sampon, időnként szódabikarbóna + almaecet kombinációval mosok hajat, mint ahogy ma is (jó érzés, hogy selymessé válhat a zsíros hajam mindenféle kemikália nélkül is)

- a párom imádja az új almáspite receptemet, kipróbálod, megsütöd te is? :)

- nem tudom, hogyan fogom fogadni, hogy két hónap múlva megszületik az első kisbaba a párom családjában.....úgy érzem nagyon nehéz lesz, és akkor még nem is mondtam semmit.

Hogy fogom tudni azt mondani, hogy "de aranyos..." , mikor belülről üvöltök majd a fájdalomtól? :(

- képzeld a párom nem szeretne még kisbabát - és nem tudja, hogy mikor szeretne

- képzeld, én nagyon szeretnék, nem tudom, hogy megadatik-e nekem valaha ez a csoda...

- kérsz egy kávét?

Napi boldogságmorzsa

Ma turiban voltam és gazdagodtam pár irtó cuki sállal.

Darabja 25 Ft volt (kilós turi), valamint két csizmával, aminek darabja 700 Ft volt.

Így most már a csizmaviseletem a "kicsit gáz, mert kezd kikopni az orra "

minősítésből átugrott a "na, de fasza új csizmád van" kategóriába.

Imádok turiba menni.

Békét!

Most megy a tv-ben az Amerikai história x, de nem bírom megnézni.

Most 31 vagyok, és ha jól emlékszem 17 éves koromban láttam először és legalább háromszor megnéztem.

Ma már képtelen vagyok erre, nem tudom mondtam-e már, de az erőszak legkisebb formáját sem bírom elviselni. Ez a film tele van ezzel.
Vannak olyan filmek, amiket megnéznék, de ha bántanak, kínoznak valakit benne, akkor hozzá sem kezdek.

Hogy bírtam ezt régen?

Közvéleménykutatás

Arra szeretnék megkérni minden kedves erre járó blogolvasót, hogy ha tud, ajánljon nekem jó sorozatot.
Amit én nagyon szeretek az a Csajok és a Masters of sex.
Szóval kb. ez a vonal az, amit én szeretek. Csak semmi agresszió és autórongálás.

Hálás köszönet előre is!

Szombat

Szombat lévén tegnap is sokáig aludtam, majd az ágyban ittuk meg a kávét és onnan kikelve megebédeltük - reggeliztük a pénteken főzött isteni babgyulyásomat.

Délután almás pitét sütöttem, de azon kívül egész nap semmit nem csináltam.
Ez alatt netezést, blogolvasást kell érteni.

Tegnap páromat felhívta a haverja és kérdezte tőle, mit csinálok.
Mondta neki, hogy blogokat olvasok.
És azt is, hogy " tudod, Lilinek virtuális barátai vannak" - igen...ez van. 
Nem szégyen az. :)

Csütörtök

Csütörtökön megvolt a nőgyógyászati rákszűrés.
Van egy kurva szép világos 27-es  farmerom ami eddig kétszer volt rajtam, a varrógépem alá került és tök jól beszűkítettem, most már nem áll el a derekamtól.

Fel is vettem a nőgyógyászhoz menet. Felhúztam hozzá a már tavalyelőtt is gázul kinéző, orrán kicsit kikopott csizmám, és a béna  (=nem menő) kabátom.
(De a kabátot most "télen" most vettem fel először és találtam a zsebében 1210 Ft-ot!!)
De legalább a hajam selymes volt.

Ha egyszer sok pénzem lesz kurva jól fogok öltözni.
Ja, és a könyvet se vettem meg végül, mert arra se volt most 3 ezer forintom.
Nem baj.

Hétfőn vagy kedden ismét be kell utaznom a városba az APEH-hoz, mert már tb-m sincs.
Csodálatos, hogy a 0 Ft bevételemből most már azt is fizethetem.

Büszke vagyok magamra

hogy holnap két év után elmegyek nőgyógyászhoz.
És ezt annak a lánynak köszönhetem, aki 4 év szenvedés után belehalt abba a betegségbe, amiről könyvet is írt.
Ahogy olvastam róla a neten, egyből bejelentkeztem orvoshoz.
Alig van pénzem - nem dolgozom ugyebár- de annyira szeretném megvenni és elolvasni a könyvet.
Hogy miért? 
Nem tudom. Talán azért, hogy a napom összes percét jobban meg tudjam becsülni.
Sajnálom őt nagyon, főleg azért, mert szeretett volna anyuka lenni.

Amikor

sikerül olyan álláshirdetést találni, amire önéletrajzot is küldhetek, az mindig kicsit jobb kedvre derít.
Így volt ez ma délután is, mosom kezeimet.

Szüleim ma este meglátogatnak minket, gyorsan bedobok egy sütőtököt a sütőbe a kertből - mindenki szereti.
Főzök egy jó kis kávét, párom ma is itthonról dolgozik, lassan besötétedik, minden hangulatos.

Basszus, milyen jó kedvem lesz, ha találok végre egyszer egy állást?
(Nem lesz jó kedvem akkor se, mert nem valószínű, hogy szeretni fogom... :)  )
De fő az optimizmus.

Kurva jó lenne egy munka, mert akkor újra beszabadulhatnék az Ikeába, az én drágaságomba.

Két nap alatt

két nő halálával találkoztam itt a neten...Méhnyakrák.
Egyikőjük se érte meg a 40-et. 
Az egyikőjüknek jutott 3 és fél év az anyukaságból, a másik nőnek sajnos már ez sem.
Erre nincsenek szavak, félelmetes, hogy miket kellett kiállniuk, mennyi szenvedést, fájdalmat.
És mindketten élni akartak, mint bárki más.
Nagyon sajnálom őket...

Elgondolkodtam rajta, én mikor voltam utoljára nőgyógyásznál.
Holnap bejelentkezem.


Ha rég voltatok, menjetek ti is.

És éljünk...

Helyzetjelentés

Köszönöm Lufiarus és Ottka jelenlétét, most sem vagyok sokkal jobban.

Ajánlani szeretnék mindenkinek egy sorozatot, aki még nem ismeri, NÉZZÉTEK, mert hatalmas.

Masters of sex

Nem szép gondolat (+18)

Ma délután, amikor a faleveleket gereblyéztem (mint egyetlen értelmes tevékenységem ezen a szombaton), eszembe jutott az a férfi akiről nemrég olvastam a neten.
Egy családos negyvenes férfi, aki egy erdőben megölte magát, mert több, mint egy éve nem talált munkát.

Gereblyézgettem, gereblyézgettem és arra gondoltam, mi lesz velem?!
Én is tegyem ezt - megoldásnak végülis valóban nem rossz - gondoltam.
Aztán két dolog jutott eszembe, ami megtorpantott.
Az egyik, hogy nem tudom milyen módon csinálnám, a másik pedig apukám.
Nem a párom, nem anyukám, nem  a bátyám, nem, senki más nem jutott eszembe, csak apukám.
Hogy a szíve megszakadna...


Nem gondolom már azt, hogy az öngyilkosok önzőek lennének.
Eddig így gondoltam, de egyszerűen csak azt teszik, amire vágynak, - kilépnek- és nem kell őket sajnálni, jó nekik ott.

Belga koncert

Ma este a párommal és két haverjával, azaz összesen 3 pasival Belga koncertre megyek. Ebben a szép időben :)

A pizzatészta szépen kelesztődik az edényben, a hajam még zsíros, de délutánra kiszépítem magam, és irány a főváros!

Amúgy azért nem írok, mert semmi komoly dolog nem történt velem...

Itt ülök a konyhaasztalnál

és várom, hogy visszajöjjön a víz.

Mert kb. egy órája elment, teljesen váratlanul és csomó mindent csinálnék, amihez pont kellene...

Először is teát akartam főzni, mert ma reggel csak egy kávét ittam, semmi más folyadék nincs bennem.

Aztán el akartam mosogatni a közös reggeli után.

Egy kenyeret is sütni szerettem volna.

Az ebédnek is mindjárt neki kéne állni.

Hihetetlen, hogy mennyi mindenhez kell a víz, és csak olyankor értékelem, mikor nincs.

Sajnos ez sok mindennel így van az ember életében.

Értékelem az egészségem (mert az most van).

Van itthon ásványvíz, ha egy óra múlva sem lesz víz, használni fogom azt.

Napi cuki

Mikor készítem be a mosást, és a programozó pasim zsebében egy gesztenyét találok...
Annyira cukiság! :)

Hopp!

Hétfőn reggel állásinterjúra megyek...
Ez egy nagyon pozitív hír :)

Ősz, te csodás!

Már tavaly nyáron is sejtettem, hogy nekem az ősz lesz a kedvenc évszakom, de most már biztosan tudom, hogy az.

Régebben nem foglalkoztam az évszakokkal, nem is vettem észre semmit a természetből, de most ez az idei ősz, mintha a csoda lenne.
Az is hozzátartozik a dologhoz, hogy tavaly költöztem családi házba jó pár év panel lét után, és imádom az udvart, ahogy most kinéz. Azok a gyönyörű fények, színek, falevelek, és a nap...na az nem olyan ám, mint nyáron - most az igazi!
Most ki lehet ülni az udvarra és töltekezni belőle, nyáron túl meleg volt, de most olyan simogatóan lágy, hogy néha még a napozóágyra is kifekszem egy kicsit.
A ruhákat is kinn szárítom még.

(Még mindig nincs munkám, szóval sokat vagyok itthon.)

De tettem el birsalma befőttet és pár hete céklát is. Telepakoltam a kis éléskamránkat.
Ma kenyeret sütöttem, most, hogy itt az ősz, újra kívánom, hogy kenyér illat járja át a házat.

Sokat biciklizünk kettesben, isteni elfoglaltság az őszi estén a várost elhagyva a kövesút mentén csipkebogyót fotózni.
Aztán olyan is van, hogy megállunk egy helyen és a bicikli kosarat telepakolom gesztenyével, most a bejáratot és a konyhaasztalt díszíti.

Ez egy pozitív hangulatú poszt, de azért nincs minden rendben.
Vagyis mégis, de ha találok egy cuki irodai munkát, akkor lesz minden igazán kerek.

Igen, tudom...

mondhatjátok, hogy még mindig itt tartok.
De ezt a blogot azért hoztam létre, mert bár van egy másik blogom, ami már nagyjából 5 éves, és teljesen más szemszögből mutat be engem, ez az oldal azért van, hogy kiadhassam magamból azokat a dolgokat, amik nyomasztanak.

Szóval tegnap is a párom fejéhez vágtam, hogy miért van az, hogy ha körülnézek, mindenkinek gyereke van már a korosztályomból, van akinek már három is.
Miért van az, hogy más nők, akik párkapcsolatban élnek, átélhetik azt a csodát, hogy a párjuk azt mondja nekik, hogy kicsim, legyen kisbabánk.
Ilyet is hallottam, hogy a férfi akarja ezt - számomra ez felfoghatatlan, hiszen az én párom annyira ellene van ennek, hogy elképzelhetetlen, hogyan is lehetséges ez.

Én úgy érzem nem lehetek teljes értékű nő, ha nem élem át ezt az érzést, hogy a mellettem lévő férfi egy családdá akar velem válni, és mikor gömbölyödne a hasam, megsimogatná azt.
Az mekkora gyönyörűség lehet.

(Zárójelben jegyzem meg, hogy nincs jogom panaszkodni az életemre, mert bár sajnos jelenleg nincs munkám se, és a párkapcsolatom is döcögős, de egészséges vagyok, és ez nagyon fontos és hálás vagyok érte.)

31 éves vagyok, néhány hónap és 32 leszek, mi lesz velem, hová tartok?
Itt ülök a kurva konyhaasztalnál, amihez 6 rohadt szék fér, értitek? 6!
Ki a fene fog ezeken ülni?! Mindig csak mi ketten?

Nekem nincs önbizalmam semmihez sajnos...ennek megvan a maga oka. 
DE. azt tudom, hogy nagyon jó anyuka lennék.

Azért egy pindurkát már aggódom

hogy találok -e rendes munkát magamnak...

Kb. 3 hete vagyok itthon, és eddig semmi. Persze itthon tevékenykedem, raktam el céklát a veteményeskertből télire, varrtam függönyöket a konyhába, meg egy asztalterítőt is, rendbe hoztam a spájzt, amit most már éléskamrának hívok, átrendeztem a hálószobát, lefestettem a garázsajtót és a melléképületet, rendszeresen füvet vágok és a krumpli egy részét is felszedtem.

Mégis nagyon haszontalannak érzem magam, és sokszor a sírás segít az elkeseredésemben.

Már nem akarok férjhez menni és kisbabát sem szeretnék.

Majd minden akkor történik, amikor történnie kell.

A szemem kék és hatalmas, és én nagyon szeretem ezt magamban.

Kiskorom óta

szeretem a Váratlan utazás sorozatot.
Valahogy folyamatosan adja a tv, én meg mindig felveszem, és este netezés mellett megnézek egy-egy részt.
Persze már ismerem az egészet, de annyira magával ragadó az a kedves hangulata, a nyugalom, a kedvesség, az igazi emberi értékek. Sokszor pityergek is rajta.
És imádom Hetty nénit, ő az egyik kedvencem.

Egyedül...

Én már nem tudom, hogy mi van.

De úgy érzem lassan bennem is megérik a gondolat, hogy kisbabám legyen.

Hogy ne a macskát ölelgessem egész nap.

Párom nem szeretne, én meg elvagyok így, mert igazából én sem szeretnék, legalábbis ezt tudom magamról.

Most már csak arra vagyok kíváncsi, ha ez valóban így van, miért olvasgatok kisbabás blogokat, miért nem bírom elviselni a facebook-on a kisbabás bejegyzéseket, miért esik rosszul, hogy látom, hogy csekélyke mennyiségű ismerőseim a közelmúltban anyukák lettek a többiek pedig pár hónap múlva lesznek.

Ezt én miért nem élhetem át?

Ez egy viszonylag

nyugodtabb időszak.
Sodródom a napokkal, napról napra lenyugszom.
Keresem a melót, de csak kisebb intenzitással, mert közben amíg mással foglalkozom, gondolkozhatok, mit is szeretnék csinálni.

Ha sok pénzem lenne, nyitnék egy cuki kávézót.
Még pizzát, kenyérlángost és sütit is sütnék. Cuki függönyöket varrnék az ablakokra és könyveket helyeznék el egy sarokban.
Reggelente felkötném a csini köténykémet és nekiállnék a napnak egy kellemes zene mellett.
Imádok lakberendezni és mindent szeretek ami otthonos, és mindent, ami konyha.

Tudom, hogy szinte semmi esélyem ezt a kb 2 napja született álmomat megvalósítani, de már az is egyfajta optimizmus, ha az ember egy ekkora dologra vágyik...

Napi boldogságmorzsák

Azért mindig szeretem, mikor sikerül a dolgok pozitív részeit észrevennem.
Ma jó napom volt. Két olyan ember okozta ezt a boldogságot, akik nem is tudják, hogy boldogságot okoztak.
Szeretem, hogy párom anyukája olyan anyuka, akit nagyon tudok szeretni és megvan benne minden, ami anyukámban nincs, és ezek a kis részletek így amik esetleg hiányoztak az életemből, szóval ezeket az apró dolgokat így megkapom tőle.
Bizonyos dolgokban nagyon hasonlítunk vele egymásra.

A másik ember, aki ma boldogságot okozott, a lány, akit betanítottam a munkahelyemen az én pozíciómra.
Ma találkoztam vele, és amíg beszélgettünk, nagyon önmagam voltam, és sajnáltam, mikor elment.

És még olyan is volt, hogy nagyon fincsit főztem ma, és nagyon sokszor kell még nagyon fincsit főznöm, hogy végre elhiggyem, hogy ügyes szakács vagyok, aki tegnap még máktortát is sütött.  

szerethető

még két napot dolgozom.

vegyes érzések kavarognak bennem...

olyan munkatársakat ismertem meg, akik elég közel kerültek hozzám az utóbbi három hétben, én magam is meglepődtem rajta, hogy egyik napról a másikra egy olyan közegbe kerültem, ahol az emberek elfogadnak engem és talán még kicsit meg is kedveltek...

elképesztő érzés mikor az ember azt érzi, hogy talán egy kicsit szerethető...

és pont így mondta az egyik kedves munkatársam, aki már elbúcsúzott tőlem, mert a héten már szabadságon van.

azt mondta, igen kicsit flúgos vagy, de nagyon kedves lány, és Lili, hidd el, szerethető vagy.

Ilyet még senki nem mondott nekem, hogy szerethető....honnan tudta meg, hogy talán ez a vágyam, a félelmem, hogy engem nem is lehet szeretni.

olyan lélekfacsaró ez.

De azért sokat adott nekem ez a három hónap úgy érzem, köszönöm ezt nekik...

Ááá

Egészen jó  napom volt addig, amíg meg nem érkeztek a szüleim, és vártam is őket, de eléggé felidegesítettem magam miattuk.
Még a híres mondat is elhangzott: "Te hülye vagy kislányom."
És most annyira felmérgesedtem, hogy kezdem azt hinni az általuk vélt defektem valahogy tőlük eredhet.
Én tudom, hogy nincs velem semmi baj, csak ők nem értenek meg, nem is érdekel, hogy nem értenek meg, csak hagyjanak békén és ne próbáljanak meg irányítani, és ne szóljanak bele egy mondattal se az életembe.
Abba az életbe, amit ők adtak, abba az életbe, amit én nem kértem, és nem is adok tovább senkinek, hogy ne járjon úgy, mint én.

Amikor olyan szar a kedvem, hogy

már azzal sem törődök, hogy szar a kedvem, és nem érdekel semmi.

Optimistán tekintek előre

Még van egy pár napom a határozott szerződésem végéig. Folyamatban van a lány betanítása, egész jól megy, úgy néz ki, sinen van ilyen szempontból minden.

Még nem találtam állást, esténként hazaérek, főzök, elpakolok, kicsit kávézgatok, majd nekiállok a keresésnek. De egész nyugodt vagyok ahhoz képest, hogy nem tudom milyen munkát találok majd.

Valamiért nem aggódok most ezen.

Mindig volt valahogy az életem.

Mindig volt munkám, egyszer talán még olyat is találok, amit még egy kicsit kedvelek is. 

Az mekkora jó dolog lenne...

Legalább annyira , mintha egy jövendő főnököm azt éreztetné, hogy jó munkaerő vagyok és megbecsülne.

Szerintem akkora buli a munkahelyváltás, mert egy változás mindig új dolgot hoz, és miért ne lehetne ez az új dolog, akár még pozitív is.

(pedig a kávét már rég megittam, ezek az optimista gondolatok nem a kávénak köszönhetőek)

Reggeli az ágyban

Milyen jó dolog is az ágyban reggelizni...

Ma éjszaka egyedül aludtam, mert párom egy rendezvényen volt, így aztán nem volt túl jó éjszakám, csak forgolódtam, és minden kis zajra felfigyeltem.

Jó sokáig aludtam,  és a szendvicsemet az ágyban ettem, már csak a kávét kéne megfőzni.

Akkora a forróság odakint, hogy egész nap ki se dugom az orrom a házból, de idebent is sok izgalom van ám! Sok könyv, ami elolvasásra vár, és délután főznöm is kell.

Ha hazaérek

ma a munkából, lerúgom a szandált, felcsatolom a hajam, és neki is állok takarítani fürdőszobát, wc-t, konyhát, majd mosok, teregetek, virágot locsolok, és még a varrógépemhez is odaugrok...
Csak érjek haza :)

Munkába indulás előtt

tegnap először reggeliztem az utóbbi több, mint 2 hónap alatt.
Mert eddig nem tudtam, nem volt étvágyam.
Még kávét is főztem, és olyan pozitív gondolatokkal pattantam a hatására a biciklire, hogy hú.
De ez hamar elmúlt persze.

Kiskorom óta

imádom a macskákat. De nem csak úgy kicsit, hanem nagyon. És mekkora szerencsém van, hogy a párom is macskabolond, akárcsak apukám.
Van egy cicánk tavaly óta. Mindig dögönyözöm - nem szereti.
Pici macska kora óta velünk van, kiskorában imádtam a kismacska szagát, néha még most is beleszagolok a buksijába.
És az a legjobb, bármikor, ha rossz kedvem van, csak megkeresem az udvaron és behozom.
A látványa is megnyugtat, nem beszélve a dorombolásáról...

Jól van na... az ágyra is fel szoktam tenni...

Milyen megnyugtató

este ülni az ágyon és hallgatni az esőt.
Imádom, megnyugtat.
Sokan vagyunk ezzel így, ti is szeretitek?

Én nagyon szeretem

a konyhám mindig rendben tartani. Imádom az egészet, ahogy van.
De amikor néha ránézek a 6 db székre, ami körbeveszi a hatalmas konyhaasztalt, összeszorul a szívem, hogy ezeken a székeken soha nem fog ülni gyerek. Mármint a sajátom.
Pedig nagyon tetszene neki is a konyha...

Ha valakit érdekelnének a részletek:
Párommal mi nem szeretnénk gyereket,ebben egyeztünk meg.
Mégis mikor mostanában mindenkinek gyermeke lesz a csekélyke mennyiségű ismerőseim körében, azért nem vagyok felhőtlenül boldog, hogy én ezt nem élhetem át.

Pihenni

sosem tudok hétvégén sem.
De én vagyok az oka, meg a  a háztartás persze.

Csak akkor vagyok nyugodt, ha minden rendben van körülöttem.
Ha szép a kert, ha megfőztem az ebédet, ha elmosogattam, ha kiteregettem, ha hajat mostam...és így tovább.

Úgyhogy tegnap felkaptam a bikinimet, és füvet is vágtam a tűző napon, ami után locsolnom is kellett. Mindezt kapálás követte. És délelőtt pizzát is sütöttem.
De minden olyan szép most, még oregánót és kakukkfüvet is ültettem a rozmaring mellé  az este.

Ma pedig csirkepörköltet főztem, és mivel szombaton megittam a sört, mára már csak odaképzelem, hogy a pohár hideg víz valójában citromos sör.

El kell döntenem, hogy

mit kezdjek magammal.
Ha letelik az egy hónap a melóból, mehetek szélnek világnak. Vár rám újra a munkakeresés.
Mit szeretnék csinálni?

Visszahúzódó, introvertált személyiség vagyok, nem vágyom olyan munkahelyre, ahol sokan vannak.

Szeretek varrni. Benne van a zsigereimben. Drága nagymamáim, mindketten varrónők.
És én tudok varrni. Csak már egy ideje nem csinálom, mert mindig rossz a kedvem.
Jó lenne leülni, és varrni egy új patchwork asztalterítőt...

Egy pindurkával

pozitívabb a helyzet.
Ugyanis szerdán felmondtam...
Nincs még semmi más helyette, csak innen elmenjek, ez a lényeg.
Viszont a szerződésem határozott és be is kell tanítanom a következő szerencsétlen  emberkét, ezért még 1 hónapig dolgoznom kell...ami nem lesz könnyű, de az lebeg a szemem előtt, hogy utána vége lesz.
És most kicsit pozitívabban állok hozzá a jövőhöz.